Csemő vs. Vác
2010年5月15日土曜日 0 loves
Megint Csemőben voltam, nem mentem Vácra.Az utolsó utáni pillanatban gondoltam meg magam és nem szálltam fel a vonatra. No meg... Bevallom őszintén féltem is. Egyedül egész nap...
Az osztálytársam másvalakivel volt, szóval kilógtam volna a sorból. A tanár nem figyelt - szinte - senkire, de ment, mint a villám - jó, persze megértem, sietett a vonathoz. Anyu - ugyanis elkísért a vasútállomásra - meg én alig bírtunk lépést tartani a tanárnővel.
Egyébként sem volt túl nagy kedvem Váchoz. Valahogy nem kívántam, na. Értitek. Tegnap is elvoltam a patikában, segítetettem, ma ugyanez és azt hiszem talán még jobban is éreztem magam - mit talán?! Biztos is!
Másrészről meg nem az én beállítottságomhoz illett a dolog. (Humán beállítottságú desu, ezért is megyek Szolnokra a Tiszaparti társ. tud.-jára.) Tavaly vagy még év elején - meg nem mondom már - a töritanárunk elvitt minket - illetve azokat akik akartak menni - a budai várba. Azt éreztem nekem valónak.
Úgyhogy kirándulás helyett kimentem Anyuval Csemőbe, aztán vele meg az asszisztensével berendeztük a gyógyszertárat. Tegnap is segítetettem, meg ma is és pusztán attól, hogy ott lehettem - plusz még segíthettem is - isten kedvem lett, sőt még mindig az van.
Egész nap esett az eső, csak pár órája állhatott el.
Holnap megyek Nagyszüleimhez, majdcsak túlélem valahogy. Meg úgyis viszek magammal MP5-öt meg Mondo-t, úgyhogy túl kéne élnem.
Mára ennyi, kivégeztem magam az agyam off üzemmódba kapcsolt.
Jó éjt, oyasumi, chuu~~ mindenkinek!
