Olyan owo hangulatom van basszus... Kb. lassan már 4 órája. Úristeee~~n...
Ma kivételesen azért tudok blogolni, mert holnap Zenei Világnap lesz a suliban és 35 perces rövidített órák lesznek, és én már mindent megtanultam a buszpályán. *Kicsit sem néztek hülyének mondjuk szerintem... xD* Alapból a francia már hétfőre lett kész - már órán megírtam a höföt - utána gyorsan megírtam a törit a matekot meg majd megcsinálom ha hazajöttünk a Conról. ^^"'
Aaaztán... Elvileg a 15.15-össel jöttem volna, de mivel a 10.-es barátnőm nem jött - előbbivel ment, nekem meg 7 órám volt >.<"' - ezért döntöttem úgy, hogy a fél órával későbbivel jövök, és akkor legalább lesz időm kicsit tanulni. Így utólag már naggyon rossz ötletnek bizonyult... Basszuuuu~~ss... Ekkora debil gyereket én még nem láttam. Ma rá kellett jönnöm, hogy bezony vannak ritka értelmes emberek. x'"DD Jesszusúristen gyerekek. Uváááh... Naszóval: Felszállok a buszra, mondom amit kell, és - Murphy törvénye, ugye - az első ülésen az ablak melletti ülés foglalt. *ott szeret ülni* Kérdezem bűbájos hangon, hogy szabad-e a mellette lévő hely, a srác azonnal elveszi a táskáját. Tollászkodom, visszajáró eltétele, jegy biztonságba helyezése, igazolványok zsebbe. Táska az ölembe, tesizsák a lábamra. Előveszem a mobilomat, megpróbálom Anyut hívni, erre a srác szintén előveszi a mobilját és forgatja a kezében. Oké, csendben ülünk, én nézek ki nagy okosan a fejemből, néha meg a háttérképemet nézegetem. Oké, elindulunk, még egy telefon - sikertelenül. Nem érem el Anyut, természetesen. Mobil vissza a mobiltartóba, a srác megszólal: Srác: És szeretsz bulizni?
Én meg a buli ugyebár... ^^"' Sora: Öm, hát... Nem vagyok bulizós alkat. Általában otthon ülök és kockulok. Vagy a barátnőimmel hétvégenként vagy szünetekben összejövünk és... *mondok még valamit, de nem emlékszem rá* Sora-sensei beindul. Kamuzik - azaz próbál - és igyekszik csendben maradni. Újabb telefon okaa-sanjának, ami szintén sikertelen. Egy darabig nézi a háttérképét - ami természetesen the GazettE, Aoi és Reita - mire a srác: - Ők a barátnőid? Azt hittem a vezető ülésének a falába tudtam volna vágni a fejemet. Basszus ez azért súlyos... Sora: Neem... Ők... Egy japán rockbandának a gitárosai. ^^ Srác: Én is szeretem ám a japánt. *vagy valami hasonló ^^"'* Sora: Anime? Manga? Nézel animéket, olvasol mangákat? A srác azt sem tudta miről beszélek... Gondoltam, jaj, de szeretheted Japánt ha még ezt sem tudod. Srác: És iszol? Mondom MIVAN?! Én?! Inni? Fúú... Kis híján a torkának ugrottam. Sora: Nem szoktam inni. Srác: De hát attól egy kicsit jobb lenne a hangulat, nem? Sora: A barátnőim és én úgy gondoljuk pia nélkül is lehet jó a hangulat, szóval mi nem szoktunk inni. *ugye, hogy így van, lányok? owo* Srác: És kapcsolatokkal hogy állsz? Erre itt bevágtam egy owo meg egy o.O"' pofát, és idiótán vigyorogva hazudtam egyet. Hozzáteszem kegyes hazugság volt, úgy nyomult, mint egy tank! Sora: Uhm... Hát... Van pasim. *átvitt értelemben van is mondjuk, akik ismernek tudják kiről beszélek* Némi hatásszünet és durva témaváltás. Srác: És erre a 24 órás vetélkedőre jössz? *háttérinfó: Szolnok összes középsulija a Tiszaligetben vetélkedik. A kilencedikesek csak segítőnek valamint szurkolónak lehetnek ott* Sora: A kilencedikesek nem mehetnek 24 órásra, úgyhogy... Srác: Nem úgy, szurkolónak. Sora: Minek mennék? Kinek szurkoljak? owo Srác: Hát mondjuk nekem. Ja, mondom magamban, anyád. Szeretnéd, mi? Vadállat. Na ezért mondtam, hogy nyomult. Sora: Programom van, szóval nem tudok menni. Komolyan, már az is megfordult ott a fejemben, hogy a haverom nyakába ugrok a végállomásnál, ha végigjön, hogy tényleg azt higgye van pasim. De szerencsére nem jött, szóval megmenekültem/-tünk. Srác: És mióta vagytok együtt a pasiddal? Újabb owo fej, és egy kiakadás. Most komolyan mi köze van ehhez?! Menjen a jó édes anyucikájába, balfácán. De még nem hagyott békén a srác. *amúgy 11.-es szóval nem mertem beszólni neki. Ettől a kérdéstől kezdve már csak ilyen tömör "Ühüm" "Aha" "Dehogy" "Persze" "Dehogynem" jött ki belőlem. Amikor kellett igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, de nagy fegyelem kellett ahhoz, hogy nehogy képenröhögjem* Sora: Öhm hát nem rég óta, két éve. Nem rég óta... Srác: Amúgy melyik suliba jársz? Sora: A Tiszaparti Gimibe. Srác: És milyen szakmát tanulsz? Gimibe szakmát, úgy a jó. xD Gimibe tagozatok vannak, lökemény. -.-"' Sora: Társadalomtudományi szakon tanulok. Srác: Az jó szakma! Na ezen kis híján szétröhögtem a fejem, basszuuuus. Szak nem egyenlő a szakMÁval, kiskomám. Mellesleg szakácsnak tanul a hapsi. Beszél-beszél én meg csak mondogatom a fentebb leírt "mondatocskákat", aztán egyszercsak megszólal: Srác: És majd ha kimész Japánországba ott japánul akarsz majd beszélni? Sora: Aha. Meeeer'??? Mit gondoltál, ha?! Magyarul mi?! Hát persze, hogy japánul baromarc... Na és egen, a kultúra az meglátszik... Nagyon erősen. -.-"' Azért ez szánalmas, már bocsánat. Ésésés... Utána még az angolról beszélgettünk, ésésés utána leszállt! Megszabultam a haláltól! Tanulság: Ügyeljek arra, hogy a csütörtöki 15.45-ös - vagy egyáltalán bármelyik napon - a busszal nem jöhetek egyedül, hacsak nincs velem barátnőm a 10.-ből!!! ^^
Meséltem haveromnak, egész hazautat végigröhögtük. De banyek hogy lehet valaki ilyen "értelmes"?
Na. Ennyi voltam mára, gomenne, hogy lefárasztottalak Benneteket, nem volt szándékos.
Szerintem még holnap egy kis nyúlfarknyi időre jövök!
Oyasumiii~~, chuuu~~~!! Vigyázzatok magatokra és legyetek rosszak!!! ^^ ^3^
Végre rászántam magam egy kis blogolásra. El lettem havazódva a héten, csupa-csupa szerveznivalóm lett. ^^"'
Úgy érzem kezdek még jobban belehabarodni a the GazettE-be, mint eddig voltam. Reggel is vagy húsz percig bámultam a zászlómat... Apropó, zászló. Fel kéne már tenni a másikat is a falra, de még nem jutottam el odáig. *egy hónapja van meg kb.* Hm...
Kedden voltam kint a patikában. Júúj, azt hittem elbőgöm magam. TwT Anyu asszisztensétől kaptam egy legyezőt ami egy Japánkertet ábrázol. *mindigis akart ilyet, a SakuraZakában már ki is nézte, csak nem rendelte meg* :333 Meg kaptam *nemröhög!!!* Cassis-os *feketeribizlis, de tökmindegy. Az nekem Cassis* csokit Tőle meg Raffaello-t. De a csokit nem lesz szívem megenni. Mert Cassis és nem akarom *igaz, a papírját akár el is tehetném, de az nem ugyanaz*. Biztos csodálkozhattok, miért mondom ezt. Én sem tudom, egyszerűen csak jól esik. Ugyanúgy jól esik így említeni azt a vitamint - vagy afenetudja mit. C-vitamin van benne, azt tudom és Cassis is. - aminek a doboza lila színű, és természetesen feketeribizlis. Amikor először megláttam akkorát sikítottam... Szerencsém volt, hogy nem volt egyetlen beteg sem a patikában. Hülyének néztek volna az fix. És legelőször azt mondtam Anyunak, hogy el kell hoznunk csak azért, mert Cassis. Azóta mindig kérdezem, hogy "Ugye nem adtátok még el a Cassis-osat?" Tudom, túlzásba viszem. De hát ez van, na.
Úgyhogy emiatt nincs szívem megenni a csokit, röviden.
Viszont a legyező az valami váó... Még most is alig hiszem el. *-*
Hm... Mástészta. Azaz téma. :D Vasárnap jönnek Nagyszüleim. Névnapot köszönteni. És nekem múlt vasárnap teljesen kiesett a fejemből, hogy másnap már névnapom lesz. Ez is csak én lehetek. ^^"'
Aaztán... már tegnap meg akartam nézni a K-On!! 17. részét, de csak rawban találtam meg animefreak-en és gogoanimén is. Úgy meg nem jó, ha nem tudom miről van szó. *angolfelirattal néz mindent* Megmegmeg megnéztem még éjjel gyorsan a Chi's Sweet Home OVA-ját is. *o* 13 perc tömény cukiság és kawaii neko-chan. Mya! (=^.^=) Úgy érzem a kiscica örök favorit lett!
Már csak 63 nap van hátra a MondoConiiiig!!!~~~
A végére pedig the GazettE - Before I Decay live at Music Japan. Mert. Mert belehaborodtam ebbe a videóba is. *q* És itt legalább nincs elrontva az angol szöveg. *felnéz az égre: Arigatou Kamisama!* A Leechnél elvolt. Amikor Ruki azt énekelte "Can you hear the counting song of pain? Baby!" így volt feliratozva: "Can you hear the counting song of pain? The president." Néztem is ám nagyot, mikor már másodszorra megnéztem. Csodálkoztam, hogy hogyan lett a "baby"-ből hirtelen "president". Rákerestem, mert egy percig azt hittem én tudom rosszul, de én tudtam jól. Hehe. ^^
Na, szóval Before I Decay. *olvadozik egyet, közben paprikát rágcsál. No, nem egészet. Szeleteltet. xD*
Még mindig összetört vagyok. Még mindig a tegnapi miatt. Még mindig úgy érzem átvertek. Változatlanul naivságomat okolom, amiért nem hallgattam Anyura. Nem akartam tegnap bőgni, mégis sikerült. És most is affelé haladok. Mert fáj. Nagyon fáj...
Uhm... Javaslom evezzünk másfelé. Nem akarok még többször "sebfeltépési-merényletet" elkövetni magam ellen. *na, ezt aztán jól megmondtam. :D*
Ma voltunk nagyszüleimnél. Egész jól ment, ahhoz képest, mint ahogy vártam. Teljesen normálisan fogadták azt, hogy kollégiumba megyek a szokásos "Jajj Istenem, hogy fog ott boldogulni..." helyett. Aztán Papa bevonult Német-Angol meccset nézni, mondom dejóó~~, maradtunk mi hárman nők és határozottan jól elvoltunk. És újra tettem egy lépést afelé, hogy megnyíljak még jobban. Ma már mosolyogni is tudtam, sőt, nevetni! ^^
Mit írjak még...? Hm... Semmi értelmes nem jut az eszembe... Holnap lehet, hogy megint felmegyünk Pestre Anyuval. Ennyi, azt hiszem.
Mástéma~~. Kago-chan, jó-e Neked jövőhét vasárnap (azaz július 4.-e) délután 3 óra egy újabb találkozóra? Nálunk, hogy megcsodálhasd a zászlót és um... érted is megyünk Anyuval. Így oké lesz?
A blog végére pedig the GazettE - Before I Decay PV. Mert. Mert ez hozott vissza valódi formámba. Megint mosolygok. És nem szomorkodom. Élvezzétek! ^^ (Mellesleg aki akar karaoke-zhat is. Van hozzá szöveg. ^^)
Megint Csemőben voltam, nem mentem Vácra.Az utolsó utáni pillanatban gondoltam meg magam és nem szálltam fel a vonatra. No meg... Bevallom őszintén féltem is. Egyedül egész nap...
Az osztálytársam másvalakivel volt, szóval kilógtam volna a sorból. A tanár nem figyelt - szinte - senkire, de ment, mint a villám - jó, persze megértem, sietett a vonathoz. Anyu - ugyanis elkísért a vasútállomásra - meg én alig bírtunk lépést tartani a tanárnővel.
Egyébként sem volt túl nagy kedvem Váchoz. Valahogy nem kívántam, na. Értitek. Tegnap is elvoltam a patikában, segítetettem, ma ugyanez és azt hiszem talán még jobban is éreztem magam - mit talán?! Biztos is!
Másrészről meg nem az én beállítottságomhoz illett a dolog. (Humán beállítottságú desu, ezért is megyek Szolnokra a Tiszaparti társ. tud.-jára.) Tavaly vagy még év elején - meg nem mondom már - a töritanárunk elvitt minket - illetve azokat akik akartak menni - a budai várba. Azt éreztem nekem valónak.
Úgyhogy kirándulás helyett kimentem Anyuval Csemőbe, aztán vele meg az asszisztensével berendeztük a gyógyszertárat. Tegnap is segítetettem, meg ma is és pusztán attól, hogy ott lehettem - plusz még segíthettem is - isten kedvem lett, sőt még mindig az van.
Egész nap esett az eső, csak pár órája állhatott el.
Holnap megyek Nagyszüleimhez, majdcsak túlélem valahogy. Meg úgyis viszek magammal MP5-öt meg Mondo-t, úgyhogy túl kéne élnem.
Mára ennyi, kivégeztem magam az agyam off üzemmódba kapcsolt.
Olyan owo hangulatom van basszus... Kb. lassan már 4 órája. Úristeee~~n...
Ma kivételesen azért tudok blogolni, mert holnap Zenei Világnap lesz a suliban és 35 perces rövidített órák lesznek, és én már mindent megtanultam a buszpályán. *Kicsit sem néztek hülyének mondjuk szerintem... xD* Alapból a francia már hétfőre lett kész - már órán megírtam a höföt - utána gyorsan megírtam a törit a matekot meg majd megcsinálom ha hazajöttünk a Conról. ^^"'
Aaaztán... Elvileg a 15.15-össel jöttem volna, de mivel a 10.-es barátnőm nem jött - előbbivel ment, nekem meg 7 órám volt >.<"' - ezért döntöttem úgy, hogy a fél órával későbbivel jövök, és akkor legalább lesz időm kicsit tanulni. Így utólag már naggyon rossz ötletnek bizonyult... Basszuuuu~~ss... Ekkora debil gyereket én még nem láttam. Ma rá kellett jönnöm, hogy bezony vannak ritka értelmes emberek. x'"DD Jesszusúristen gyerekek. Uváááh... Naszóval: Felszállok a buszra, mondom amit kell, és - Murphy törvénye, ugye - az első ülésen az ablak melletti ülés foglalt. *ott szeret ülni* Kérdezem bűbájos hangon, hogy szabad-e a mellette lévő hely, a srác azonnal elveszi a táskáját. Tollászkodom, visszajáró eltétele, jegy biztonságba helyezése, igazolványok zsebbe. Táska az ölembe, tesizsák a lábamra. Előveszem a mobilomat, megpróbálom Anyut hívni, erre a srác szintén előveszi a mobilját és forgatja a kezében. Oké, csendben ülünk, én nézek ki nagy okosan a fejemből, néha meg a háttérképemet nézegetem. Oké, elindulunk, még egy telefon - sikertelenül. Nem érem el Anyut, természetesen. Mobil vissza a mobiltartóba, a srác megszólal: Srác: És szeretsz bulizni?
Én meg a buli ugyebár... ^^"' Sora: Öm, hát... Nem vagyok bulizós alkat. Általában otthon ülök és kockulok. Vagy a barátnőimmel hétvégenként vagy szünetekben összejövünk és... *mondok még valamit, de nem emlékszem rá* Sora-sensei beindul. Kamuzik - azaz próbál - és igyekszik csendben maradni. Újabb telefon okaa-sanjának, ami szintén sikertelen. Egy darabig nézi a háttérképét - ami természetesen the GazettE, Aoi és Reita - mire a srác: - Ők a barátnőid? Azt hittem a vezető ülésének a falába tudtam volna vágni a fejemet. Basszus ez azért súlyos... Sora: Neem... Ők... Egy japán rockbandának a gitárosai. ^^ Srác: Én is szeretem ám a japánt. *vagy valami hasonló ^^"'* Sora: Anime? Manga? Nézel animéket, olvasol mangákat? A srác azt sem tudta miről beszélek... Gondoltam, jaj, de szeretheted Japánt ha még ezt sem tudod. Srác: És iszol? Mondom MIVAN?! Én?! Inni? Fúú... Kis híján a torkának ugrottam. Sora: Nem szoktam inni. Srác: De hát attól egy kicsit jobb lenne a hangulat, nem? Sora: A barátnőim és én úgy gondoljuk pia nélkül is lehet jó a hangulat, szóval mi nem szoktunk inni. *ugye, hogy így van, lányok? owo* Srác: És kapcsolatokkal hogy állsz? Erre itt bevágtam egy owo meg egy o.O"' pofát, és idiótán vigyorogva hazudtam egyet. Hozzáteszem kegyes hazugság volt, úgy nyomult, mint egy tank! Sora: Uhm... Hát... Van pasim. *átvitt értelemben van is mondjuk, akik ismernek tudják kiről beszélek* Némi hatásszünet és durva témaváltás. Srác: És erre a 24 órás vetélkedőre jössz? *háttérinfó: Szolnok összes középsulija a Tiszaligetben vetélkedik. A kilencedikesek csak segítőnek valamint szurkolónak lehetnek ott* Sora: A kilencedikesek nem mehetnek 24 órásra, úgyhogy... Srác: Nem úgy, szurkolónak. Sora: Minek mennék? Kinek szurkoljak? owo Srác: Hát mondjuk nekem. Ja, mondom magamban, anyád. Szeretnéd, mi? Vadállat. Na ezért mondtam, hogy nyomult. Sora: Programom van, szóval nem tudok menni. Komolyan, már az is megfordult ott a fejemben, hogy a haverom nyakába ugrok a végállomásnál, ha végigjön, hogy tényleg azt higgye van pasim. De szerencsére nem jött, szóval megmenekültem/-tünk. Srác: És mióta vagytok együtt a pasiddal? Újabb owo fej, és egy kiakadás. Most komolyan mi köze van ehhez?! Menjen a jó édes anyucikájába, balfácán. De még nem hagyott békén a srác. *amúgy 11.-es szóval nem mertem beszólni neki. Ettől a kérdéstől kezdve már csak ilyen tömör "Ühüm" "Aha" "Dehogy" "Persze" "Dehogynem" jött ki belőlem. Amikor kellett igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, de nagy fegyelem kellett ahhoz, hogy nehogy képenröhögjem* Sora: Öhm hát nem rég óta, két éve. Nem rég óta... Srác: Amúgy melyik suliba jársz? Sora: A Tiszaparti Gimibe. Srác: És milyen szakmát tanulsz? Gimibe szakmát, úgy a jó. xD Gimibe tagozatok vannak, lökemény. -.-"' Sora: Társadalomtudományi szakon tanulok. Srác: Az jó szakma! Na ezen kis híján szétröhögtem a fejem, basszuuuus. Szak nem egyenlő a szakMÁval, kiskomám. Mellesleg szakácsnak tanul a hapsi. Beszél-beszél én meg csak mondogatom a fentebb leírt "mondatocskákat", aztán egyszercsak megszólal: Srác: És majd ha kimész Japánországba ott japánul akarsz majd beszélni? Sora: Aha. Meeeer'??? Mit gondoltál, ha?! Magyarul mi?! Hát persze, hogy japánul baromarc... Na és egen, a kultúra az meglátszik... Nagyon erősen. -.-"' Azért ez szánalmas, már bocsánat. Ésésés... Utána még az angolról beszélgettünk, ésésés utána leszállt! Megszabultam a haláltól! Tanulság: Ügyeljek arra, hogy a csütörtöki 15.45-ös - vagy egyáltalán bármelyik napon - a busszal nem jöhetek egyedül, hacsak nincs velem barátnőm a 10.-ből!!! ^^
Meséltem haveromnak, egész hazautat végigröhögtük. De banyek hogy lehet valaki ilyen "értelmes"?
Na. Ennyi voltam mára, gomenne, hogy lefárasztottalak Benneteket, nem volt szándékos.
Szerintem még holnap egy kis nyúlfarknyi időre jövök!
Oyasumiii~~, chuuu~~~!! Vigyázzatok magatokra és legyetek rosszak!!! ^^ ^3^
Végre rászántam magam egy kis blogolásra. El lettem havazódva a héten, csupa-csupa szerveznivalóm lett. ^^"'
Úgy érzem kezdek még jobban belehabarodni a the GazettE-be, mint eddig voltam. Reggel is vagy húsz percig bámultam a zászlómat... Apropó, zászló. Fel kéne már tenni a másikat is a falra, de még nem jutottam el odáig. *egy hónapja van meg kb.* Hm...
Kedden voltam kint a patikában. Júúj, azt hittem elbőgöm magam. TwT Anyu asszisztensétől kaptam egy legyezőt ami egy Japánkertet ábrázol. *mindigis akart ilyet, a SakuraZakában már ki is nézte, csak nem rendelte meg* :333 Meg kaptam *nemröhög!!!* Cassis-os *feketeribizlis, de tökmindegy. Az nekem Cassis* csokit Tőle meg Raffaello-t. De a csokit nem lesz szívem megenni. Mert Cassis és nem akarom *igaz, a papírját akár el is tehetném, de az nem ugyanaz*. Biztos csodálkozhattok, miért mondom ezt. Én sem tudom, egyszerűen csak jól esik. Ugyanúgy jól esik így említeni azt a vitamint - vagy afenetudja mit. C-vitamin van benne, azt tudom és Cassis is. - aminek a doboza lila színű, és természetesen feketeribizlis. Amikor először megláttam akkorát sikítottam... Szerencsém volt, hogy nem volt egyetlen beteg sem a patikában. Hülyének néztek volna az fix. És legelőször azt mondtam Anyunak, hogy el kell hoznunk csak azért, mert Cassis. Azóta mindig kérdezem, hogy "Ugye nem adtátok még el a Cassis-osat?" Tudom, túlzásba viszem. De hát ez van, na.
Úgyhogy emiatt nincs szívem megenni a csokit, röviden.
Viszont a legyező az valami váó... Még most is alig hiszem el. *-*
Hm... Mástészta. Azaz téma. :D Vasárnap jönnek Nagyszüleim. Névnapot köszönteni. És nekem múlt vasárnap teljesen kiesett a fejemből, hogy másnap már névnapom lesz. Ez is csak én lehetek. ^^"'
Aaztán... már tegnap meg akartam nézni a K-On!! 17. részét, de csak rawban találtam meg animefreak-en és gogoanimén is. Úgy meg nem jó, ha nem tudom miről van szó. *angolfelirattal néz mindent* Megmegmeg megnéztem még éjjel gyorsan a Chi's Sweet Home OVA-ját is. *o* 13 perc tömény cukiság és kawaii neko-chan. Mya! (=^.^=) Úgy érzem a kiscica örök favorit lett!
Már csak 63 nap van hátra a MondoConiiiig!!!~~~
A végére pedig the GazettE - Before I Decay live at Music Japan. Mert. Mert belehaborodtam ebbe a videóba is. *q* És itt legalább nincs elrontva az angol szöveg. *felnéz az égre: Arigatou Kamisama!* A Leechnél elvolt. Amikor Ruki azt énekelte "Can you hear the counting song of pain? Baby!" így volt feliratozva: "Can you hear the counting song of pain? The president." Néztem is ám nagyot, mikor már másodszorra megnéztem. Csodálkoztam, hogy hogyan lett a "baby"-ből hirtelen "president". Rákerestem, mert egy percig azt hittem én tudom rosszul, de én tudtam jól. Hehe. ^^
Na, szóval Before I Decay. *olvadozik egyet, közben paprikát rágcsál. No, nem egészet. Szeleteltet. xD*
Még mindig összetört vagyok. Még mindig a tegnapi miatt. Még mindig úgy érzem átvertek. Változatlanul naivságomat okolom, amiért nem hallgattam Anyura. Nem akartam tegnap bőgni, mégis sikerült. És most is affelé haladok. Mert fáj. Nagyon fáj...
Uhm... Javaslom evezzünk másfelé. Nem akarok még többször "sebfeltépési-merényletet" elkövetni magam ellen. *na, ezt aztán jól megmondtam. :D*
Ma voltunk nagyszüleimnél. Egész jól ment, ahhoz képest, mint ahogy vártam. Teljesen normálisan fogadták azt, hogy kollégiumba megyek a szokásos "Jajj Istenem, hogy fog ott boldogulni..." helyett. Aztán Papa bevonult Német-Angol meccset nézni, mondom dejóó~~, maradtunk mi hárman nők és határozottan jól elvoltunk. És újra tettem egy lépést afelé, hogy megnyíljak még jobban. Ma már mosolyogni is tudtam, sőt, nevetni! ^^
Mit írjak még...? Hm... Semmi értelmes nem jut az eszembe... Holnap lehet, hogy megint felmegyünk Pestre Anyuval. Ennyi, azt hiszem.
Mástéma~~. Kago-chan, jó-e Neked jövőhét vasárnap (azaz július 4.-e) délután 3 óra egy újabb találkozóra? Nálunk, hogy megcsodálhasd a zászlót és um... érted is megyünk Anyuval. Így oké lesz?
A blog végére pedig the GazettE - Before I Decay PV. Mert. Mert ez hozott vissza valódi formámba. Megint mosolygok. És nem szomorkodom. Élvezzétek! ^^ (Mellesleg aki akar karaoke-zhat is. Van hozzá szöveg. ^^)
Megint Csemőben voltam, nem mentem Vácra.Az utolsó utáni pillanatban gondoltam meg magam és nem szálltam fel a vonatra. No meg... Bevallom őszintén féltem is. Egyedül egész nap...
Az osztálytársam másvalakivel volt, szóval kilógtam volna a sorból. A tanár nem figyelt - szinte - senkire, de ment, mint a villám - jó, persze megértem, sietett a vonathoz. Anyu - ugyanis elkísért a vasútállomásra - meg én alig bírtunk lépést tartani a tanárnővel.
Egyébként sem volt túl nagy kedvem Váchoz. Valahogy nem kívántam, na. Értitek. Tegnap is elvoltam a patikában, segítetettem, ma ugyanez és azt hiszem talán még jobban is éreztem magam - mit talán?! Biztos is!
Másrészről meg nem az én beállítottságomhoz illett a dolog. (Humán beállítottságú desu, ezért is megyek Szolnokra a Tiszaparti társ. tud.-jára.) Tavaly vagy még év elején - meg nem mondom már - a töritanárunk elvitt minket - illetve azokat akik akartak menni - a budai várba. Azt éreztem nekem valónak.
Úgyhogy kirándulás helyett kimentem Anyuval Csemőbe, aztán vele meg az asszisztensével berendeztük a gyógyszertárat. Tegnap is segítetettem, meg ma is és pusztán attól, hogy ott lehettem - plusz még segíthettem is - isten kedvem lett, sőt még mindig az van.
Egész nap esett az eső, csak pár órája állhatott el.
Holnap megyek Nagyszüleimhez, majdcsak túlélem valahogy. Meg úgyis viszek magammal MP5-öt meg Mondo-t, úgyhogy túl kéne élnem.
Mára ennyi, kivégeztem magam az agyam off üzemmódba kapcsolt.
Name: Anna, Ange, Sora-sensei Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I like Jrock, Anime and Manga, Japan, Tokyo, My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and Aoi. I like SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends. Szeretem a Jrock-ot, animéket és mangákat, Japánt, Tokyo-t, Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és Aoi-t. Szeretem a SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I hate idiots, insincere people. Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I can speak English, Japanese and French.
My dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist. Az álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Layout: Rumi
Pictures and Icons: XXX
Background: X
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
