今日は皆さん！(ノ ^ ▽ ＾ )ノ

ん～、8月15日にイモちゃんと会いました。とても楽しかった。≧∇≦　私たちのラスト会うはだいたい3ヶ月前でした。( ﾟДﾟ)ﾊｧ?

Szóval, sziasztok!

Gyors voltam ugye? Négy nappal később már blogolok is 15-ről. (　＾∀＾) Annyira hiányzott már Imo-chan! Legalább három hónapja nem találkoztunk, szinte tisztára úgy éreztem magam, mint akiből kiszakítottak egy darabkát. Három csodás órahosszát töltöttünk együtt a városban, ám ezúttal nem a Délibáb cukrászdában, hanem az Arizona nevű pizzériában, mert a Délibábnak lőttek, Subway gyorsétterem lesz a helyén. Ami alapjában véve nem rossz, mert végre itt is lesz holmiféle gyorsétterem, és nyilván a környező banki dolgozóknak is könnyebbséget jelent majd. Ami viszont kegyetlenül felpaprikázott mindkettőnket, hogy a Délibáb Cegléd része, talán az 1970-es évektől kezdve. Szerettem azt a cukrászdát. Annyira hangulatos volt, jó volt tudni, hogy volt egy olyan hely is a városban... (TAT)

R.I.P. Délibáb, remélem még visszatérsz közénk! (＾∀＾ヾ|ｦﾚﾓﾅｰ Lenne még más mondanivalóm is ezzel kapcsolatban, de nem szeretnék túlmenni a határomon, így inkább még most befejezem a bejegyzés erről szóló részét.

Tehát, Imo-channal végre, közel két hónapos, de volt az talán két és fél hónap is, szervezkedés után végre összehoztuk a találkozónkat. Mivel a Délibáb megszűnt, ezért az Arizonába ültünk be, de előtte még elsétáltunk az egyik parkba, és kicsit beszélgettünk. Családról, kivel mi történt a nyáron, egyszóval mindenről. Mesélt a horvátországi nyaralásukról is, én még egyszer gratuláltam neki a világbajnoki címéhez. Egyszer már megtettem SMS-ben, de szóban is muszáj volt. (  ＾A＾)

Ó, és megmutattam neki Kormi kölykének, Mircinek a képeit. Teljesen odavolt értük. (´･∀･)  Épp csak azt felejtettem el mondani, hogy hasonlít Szélvész-chanra. Tényleg, róla nem is kérdeztem semmit. Egyáltalán, vajon megvan még? (´・ｪ・｀) Na, majd legközelebb nem felejtem el.

Meg beavattam egy-két titokba, az egyikben még segítséget is kértem tőle. Az alapötlet már megvan, már csak meg kell valósítani. Ami előbb-utóbb meglesz. (,,ﾟДﾟ) ｶﾞﾝｶﾞﾚ!

A másik meg olyan titkos titok, hogy szinte senki sem tud róla a közelebbi ismeretségi körömből csak Ő, de az ember legjobb barátnője kivételt képez.
Aztán elindultunk vissza az Arizonához, ahol végül is tartottunk egy "elő-ebédet" vagy nem is tudom hogy mondjam. Isteni finom cézársalátát ettünk, és ismerve mindkettőnk kapacitását biztos ami biztos csak kis adagot rendeltünk. De még ez is akkora volt...( ﾟДﾟ)ﾅﾆｶ? Simán lehetett volna nagy adag is, de csak kicsinek számított.
Végre meg tudtuk ünnepelni a szülinapját is, ami még áprilisban volt, csak soha nem tudtuk úgy összehozni a dolgainkat, hogy belátható időn belül tudjunk összefutni.
Már márciusban megvettem az ajándékát, mikor fent voltunk a WestEnd-ben, és rászántam magam, hogy a claire's-be is benézzek. És végre tudtam venni Best Friends nyakláncot is. Amikor megláttam a nyakláncot, szinte sikított, hogy vegyem meg. Meg láttam tök cuki kimono-t viselő lánykás ajándékdobozt, úgyhogy muszáj volt olyat is vennem, abba tettem bele.　(　＾∀＾)
A nyaklánc "Best" fele lett az enyém, Imo-chané a "Friends". Imo-chan meg is jegyezte, mikor kinyitotta az ajándékdobozkát, hogy nem egyszer megnézte már, vajon mi lehet az a "Best" a nyakamban. Kapott még két körömlakkot is, úgy örülök, hogy eltaláltam mit szeretett volna. (　＾∀＾)
Én pedig kaptam tőle két pár fülbevalót, egy gitárosat, meg egy csillagosat. ≧∇≦
Köszönöm Imo-chan!!　<3>
Aztán elköszöntünk egymástól, mert nekem aznap angol órám volt délután kettőtől, és biztosra akartam menni, hogy hazaérek időben, és nem késem le egy percét sem. (・∀・)

EDIT: Azt hiszem, ez volt a legeslegjobb napom a nyáron, meg az, mikor felmentünk Anyuval a SugarShopba, Pestre. その店はとても甘くて可愛いかった！Annyira édes és cuki volt~, annyira tetszett! (  ・◇・)

Zárom soraimat, legközelebb jövök még nektek egy SugarShopos beszámolóval (jesszus, vissza akarok oda menni~ |☆∀☆)ﾉ), de előtte jön egy rövidke (khm, "rövidke" (￢ε￢  ) ) beszámolóval az első hétről is.

Addig is, see you later! じゃまた！Edited on 07.09.2012.

ｻｻｯ((((〃⌒ー⌒)／どもっ♪


English version:

今日は皆さん！(ノ ^ ▽ ＾ )ノ

ん～、8月15日にイモちゃんと会いました。とても楽しかった。≧∇≦　私たちのラスト会うはだいたい3ヶ月前でした。( ﾟДﾟ)ﾊｧ?

So, hello!

I was fast, wasn't I? Four days after August 15 and I'm already blogging about that day... (　＾∀＾) I missed Imo-chan so much! It's been almost 3 months ago when we last met. I felt like a part of me had been tored out. We spent 3 wonderful hours at the downtown, but this time not in Délibáb Confectionery but Arizona Pizzeria & Hamburgeria because Délibáb has closed down, and it'll be a Subway restaurant. Which is generally not a bad thing, at least some kind of fast food restaurant will be here as well, and for the employees of nearby banks it'll be better because they don't have to bring lunch with them to their workplace. What really got on our nerves was that Délibáb was a part of Cegléd since the 1970s. I loved this confectionery. It was such a nice place, it was good to know that there's a place like this in this town, too. (TAT)
R.I.P. Délibáb, I hope someday we'll meet again! (＾∀＾ヾ|ｦﾚﾓﾅｰ There are other things I would say about this topic, but I wouldn't like to cross my own border, so I'm going to stop talking about this in this entry, right here and now. I don't want to say cruel things...
So, after a two months-long, or maybe a two and a half months long arranging we could find the best schedule with Imo-chan for a meeting. As I said before, Délibáb has closed down, so we decided to meet up at Arizona, and eat there bute before that we walked to the nearby park and talked a bit. We talked about our families, what happened to us during summer, in one word: everything.She told me some details about her holiday in Croatia, and I congratulated her once again because of her World Championship in modern dances. I already did that in an SMS, but I had to do that again in words. (  ＾A＾)
Oh, and I showed her some pictures about my cat's kitten, named Mirci. She was completely amused by the photos. (´･∀･) The only thing I forgot to say was that she's similar to Szélvész-chan, one of Imo-chan's pets. I haven't asked about the kitten anything. Is the kitten still alive? (´・ｪ・｀) Nah, next time I won't forget this.
And I told her a few secrets, in one I even asked for advice from her. The main plan is done, I just had to do the whole thing. Which will be done, sooner or later. (,,ﾟДﾟ) ｶﾞﾝｶﾞﾚ!
The second one is a TOP SECRET secret, nobody knows about that expect for her. But a best friend is always an expection, isn't she?
Then, we went back to Arizona, where we had a "before-lunch" or I don't know how should I call that. We ate a very delicious Caesar Salad, and knowing how much we can eat we only ordered small dishes. But these "small dishes" were almost like "big dishes". ( ﾟДﾟ)ﾅﾆｶ? They were just like big dishes, however they only considered as "small"...
Finally, we could celebrate her birthday, which was back in April but we hadn't had the opportunity to meet until now.
I bought her birthday present back in March when me and my mum were in WestEnd City Center, in Budapest and I finally got into claire's. I could buy a Best Friends pair-necklace, too. When I saw that, it almost screamed at me to buy it. Plus, I saw a totally cute present box on which there was a girl wearing a kimono. I also had to buy that, I put her present in that box. (　＾∀＾)
The "Best" part of the necklace stayed with me, while the Imo-chan has the "Friends" part. Imo-chan also mentioned that, she was curious about what that Best around my neck would mean but when she opened the present box she immediately realised. 
I also gave her two nail polishes, I'm so glad that I knew what she'd like to have! (　＾∀＾)
I got from her two pair of earrings as a nameday gift (nameday is a bit similar to birthday), one of the pair was in the shapes of guitars and the other one was a pair of stars. ≧∇≦
Thank you very much Imo-chan! <3 nbsp="nbsp" p="p">Then, we said goodbye to each other because that day I had an English private lesson from 2 in the afternoon and I wanted to make it sure that I get home in time and didn't miss a single minute of the lesson. (・∀・)

EDIT: I believe that this was the best day in my summer beside that when we went to SugarShop in Pest with my mum. その店はとても甘くて可愛いかった！That designer confectionery was so cute and sweet. I liked it so much! (  ・◇・)
Now, I close this entry, but next time, I'm going to write about the day in SugarShop (jeez, I want to go back there so badly~ |☆∀☆)ﾉ) but before there'll be a short (uhm, "short" (￢ε￢  ) ) summary about my first week in the 11th grade.

'Til then, see you later! じゃまた！Edited on 07.09.2012.
   
 ｻｻｯ((((〃⌒ー⌒)／どもっ♪

今日は皆さん！(´･ω･`)/~~

ひさしぶりですね~。 ( ･∀･)ﾉ

ええっと．．．本当にごめんなさい！　最近いろいろがあって。( T。T)　でも、私はここにいる。ヽ(^∀＾）ﾉ 

Szóval, hello mindeki! ^^

Leszedhetitek a fejemet, elhanyagoltam a blogot, de egyszerűen nem volt semmi, amiről írhattam volna. ( ﾟДﾟ)

Igazából nem mentem sehova, mint azt talán egy előző bejegyzésben említettem, az egész nyaram a tanulásról szólt, és szól még most is.

Összefoglalva az elmúlt két hónap eseményeit, jól éreztem magam a nyáron

A Falunap, mondjuk úgy, tűrhető volt. Oszvald Marika előadása tetszett a legjobban! ≧∇≦ Több nem is ragadt meg az emlékezetemben. Sajnos Imo-channal nem tudtam akkor találkozni, mert a Balcsin voltak. De holnap, wááá~. Lesz miről beszélni mióta nem találkoztunk! ≧∇≦ 

Július 16-ról mondjuk úgy, no comment. Kegyetlenül nehéz volt az a nap, az meg, hogy 10 éve hagyott itt Apa minket csak megnehezítette

Huszonegyedikén SD volt, a szokásos beszámoló elmaradt, tudom talán lesz időm, és megpróbálom bepótolni. De így címszavakban csak annyit: eszméletlenül jó volt!

Valamikor, talán egy hete, meglátogatott Nővérem, nagyon jó volt. Mondjuk igazából csak Anya meg Ő beszélgettek, én csak hallgattam a történeteket Apáról. A délutánt együtt töltöttük a városban, és amíg Anya nem csatlakozott hozzánk, rengeteget beszélgettünk. Kicsit még furcsa, hogy "kishúg" lettem hirtelen. Nem voltam én ehhez hozzászokva, de előbb-utóbb úgyis sikerül.  

Egyébként, láttátok a felvételi ponthatárokat? ( ﾟДﾟ) Nekem szó szerint leesett az állam mikor megláttam a Károli japán szakának az önköltséges ponthatárát *Károlis szeretne lenni, azért ezt nézi, az meg, hogy miért önköltségesre akar menni más téma*. Nyilván, még nem érint ez a dolog, nem ezen múlott, hogy bejutok-e vagy sem, mert két évem még van - illetve lassan már csak egy... De könyörgöm, 242 pont?! Száznyolcvanhárom pont különbség az államilag finanszírozott ponthatárhoz képest? 何これ？ Mi ez? 

Mondjuk a tegnapi Mondo-cikk olvasása után azt hiszem megerősödött bennem, hogy igen, Károlis szeretnék majdan lenni, meg hát Sensei is károlis volt, és egyébként, mesélte, hogy mikor még Ő járt oda az soknak számított, ha 30 embert felvettek a szakra... 

De persze az egyetemeket is meg lehet érteni. Mindegy, nem szaporítom a szót, mert amilyen véleményeket olvasok itt-ott blogokon, azokkal teljesen egyetértek.

Életemben először, majdnem végignéztem az Olimpiát. A legtöbb napot láttam, a nyitó- és a záróceremónia pedig gyönyörű volt! A záróceremónia különösen tetszett. Eric Idle "Always Look On the Bright Side of Life"-ját a végére már én is majdnem kívülről fújtam. Másnap megnéztem a Monty Phyton-os verziót is. Élőben jobban tetszett. Így is tetszik, de élőben jobb volt. 

Zenghetnék ódákat, de aki látta, tudja miről beszélek, nem? Tényleg, csodálatos volt, kár lett volna kihagyni. Kíváncsi vagyok, Rio mit talál ki 2016-ra. (・∀・) Tényleg, kíváncsian várom. Legyen már 2016! ^^'

Öhm... Mást nem igazán tudok mondani. Várom a holnapot, nagyon! Nagyon-nagyon jó lesz! ≧∇≦ A bejegyzés pedig előreláthatólag minél hamarabb érkezik.

Addig is, またねぇ (￣ー￣)/~~

English version:

今日は皆さん！(´･ω･`)/~~

ひさしぶりですね~。 ( ･∀･)ﾉ

ええっと．．．本当にごめんなさい！　最近いろいろがあって。( T。T)　でも、私はここにいる。ヽ(^∀＾）ﾉ

So, hello everyone! ^^

I know, feel free to take my head off, I didn't care about the blog lately. But there was nothing to write about. ( ﾟДﾟ)

To tell the truth I didn't go anywhere, as I mentioned it in an entry before, my whole summer was about studying, and it's still about it.

In summary, the events of the last roughly two month, I had a fun summer holiday.

The so-called 'Village Day' in Csemő, well, let's say, it was tolerable. Marika Oszvald's performance was the best part of the day. ≧∇≦ Besides this, nothing burned itself into my memory. Unfortunately I couldn't meet Imo-chan because she was at Lake Balaton with her family. But tomorrow, waaah~. We've a lot of things to talk about since we last met. ≧∇≦

About July 16, no comment. That was a hard day for me, and the fact that my dad died 10 years ago made it even harder.

On July 21 there was a SD, the summary might come later, if I have some time. But in short: it was extremely great!

Maybe last week, my Sister visited us, it was very good. But for real, only she and Mom talked, I just listened to the stories about Dad. By the way, we spent the afternoon at the downtown of Cegléd, and until Mom didn't join us, we talked a lot. To tell the truth, became a "little sister" suddenly... It's a bit strange for me. I didn't get used to it, but I hope I could, sooner or later.

Have you seen the points for the university/college entrance test? ( ﾟДﾟ) My jaw literally dropped when I saw the points for Károli Gáspár University's Japanese Field of Study... In fact, because of its self-financing points... ( I would like to attend KRU in the future, that's why I'm interested in its points and uhm, that's an other subject why I want to attend a self-financing course.) Of course, it didn't matter for me if I passed or not, I still have two years which sooner become only one year. But, please, only 242 points?! Compared to the state-financing course the difference is 183 points. 何これ？ What is this?!
Well, after reading an article in Mondo (a Hungarian anime-manga-Japan related magazine), my decision to attend KRU became stronger. Plus, my Japanese Teacher attended KRU, too. And when I told him about this year's points he was completely shocked, regarding to that when he attended the university if a year had 30 students, that was way too much...
But, on the other hand, there's a point in the university's decision as well. Never mind, I don't say anything, because the opinions I read here and there on blogs completely reflect my opinion.

The first time in my life, I almost watched the Olympic Games. I almost watched it every day, and the Opening Ceremony and the Closing Ceremony were beautiful! I especially liked the Closing Ceremony...
By the end of the song, I almost know each word of Eric Idle's 'Always Look on the Bright Side of Life'. The next day I watched the Monthy Python version and I realised that I liked it more in live. I like the Monthy Python version as well, but I think the live version was way better.
I could write a whole novel about it, but how saw this, then know what I'm talking about, right? Really it was beautiful. I'm glad I watched the Olympics, it really worthed it. I'm looking foraward to Rio in 2016. (・∀・) I wish it'd be 2016 already! ^^

Uhm, there's nothing else I can say right now. I'm looking forward to tomorrow! It'll be the greatest day of summer! ≧∇≦ And I hope I can write the entry about it as soon as possible. ^^

'Til then, またねぇ　(￣ー￣)/~~