こんばんはみんなさん!

Ahhoz képest, hogy mikor ígértem, igen, még a Kizashi bejegyzés megírásakor, jó sokat késtem a MondoConos élménybeszámolóval. Tehát, október 8.-a. Életem legszebb napja! (A sok közül.) どうもありがとうございますイモちゃん! だいすきいだよー! (Aki megfejti piros pontot kap. ^^)

Szóval az úgy kezdődött, hogy előttevaló nap, khm... este, Sakume-val beszélgettem Facebook-on, amikor tudatosult bennem, hogy "Hoppá! Holnap Con van!" Szóval elköszöntem, beizzítottam a hi-fi-met a szobámban, DIM befelé (hozzáteszem, az eredeti. ^^), és dübörgött a ház, miközben azon agyaltam és pattogtam, hogy mit vigyek másnap magammal. Végül úgy döntöttem, a Vampire Knight-os és a Death Note ~ Misa-s táskáimat viszem magammal. Utóbbinak ugyan a zipzárja szétment már legalább másfél éve, de azt amúgy is a buszban szándékoztam hagyni, és csak a szendvicskéim voltak benne, szóval nem volt gáz. Öhm, igen, talán még nem említettem; Imo-chan apukája vitt fel minket. Az egész család ott volt. ^^ Függetlenül ettől felettébb jó hangulatban telt az odaút. Rengeteg mindenről beszélgettünk és ahw~, annyira jó volt. ^^ Pesten kétszer elkeveredtünk, GPS tévútra küldött minket. Úristen, olyan részeit láttam Kőbányának (igen, bementünk Kőbánya sűrűjébe), hogy azt többször sem szeretném. x_X Jesszus, félek, mikor visszagondolok rá mik voltak ott. x_X Tanulság számomra a jövőre nézve: Kőbánya belsőbbik (vagy talán a külsőbbik, már magam sem tudom mi számít egy kerületen belül belső- és külsőrésznek.) részét illendő elkerülni nagy ívben, ahogy a macska kerülgeti a forró kását.

Aaaztán, beértünk a városba, ahol a MondoConos busszal pont ellentétes sávban lavírozgattunk. ^^" Nem baj, megfordultunk még egyszer és végül odataláltunk. Közben Anya hívott. Mikor a telefonomra ránéztem, egyből beugrott, mit ígértem neki. Ha Imo-chanék felvettek hívom, hogy elindultunk. Ehelyett homlokegyenest más lett, a Hungexpo-nál hívtam először.

Bejutottunk, hívom Rei-t, semmi. Ezek szerint még nem érkeztek meg, gondoltam magamban. Kicsit ideges voltam, hogy fog elsülni a találkánk, hiszen akkor még csak Poupée-n beszélgettünk.

Ezután Imo-chan és én veteránok módjára a csapat előtt vágtattunk, a 25-ös pavilon felé, ám útközben szembejött velünk a Star Wars cosplayer is, aki az egyik TV csatornán beszélt a HoldfényCon-ról még augusztusban. Hát naná, hogy Imo-chan édesapja utána fordult. Persze, megértem. Úgy vontuk bele a dologba, hogy semmit nem konyít az egész japános helyzethez, mi miért van, és miért éppen úgy. Szóval 25-ös pavilon előtt szétváltunk Imo-channal, Ő szétnézett, én betámadtam a SakuraZaka standját, és ami egyből a látóterületembe került, az egy (három volt, de igazából az első volt nekem a legszebb) the GazettE-s zászló volt. S bár elvetemült fannak nem, hangsúlyozom nem tartom magam (mert nem is vagyok az), kénytelen voltam megvenni az ötödik zászlómat, aminek már el van képzelve a helye, de még nincs fent a szobám falán. Emellett kérdeztem egy bizonyos csomagról is (következő utáni bejegyzésben azt hiszem nyugodt szívvel írhatok róla, khm... róluk.), ami azóta már szerencsére megérkezett. Ezúton is köszönöm szépen!

Majd betámadtam a NAAR részlegét. Cosplayezni akartam, de mivel Imo-chan nem cosplayezett, így én is letettem róla. Emellett még nincs is meg mindenféle kiegészítőm ahhoz, hogy viszonylag normálisan nézzek ki abban a gyönyörűséges fekete ruhában. Szóval a NAAR-nál a fekete ruhámhoz kerestem kiegészítőket. Találtam is: első körben egy fekete rózsás nyakpántot (csipkeszegéllyel alul és felül), amibe első látásra beleszerettem. Bár először egy fehér, annál kicsikét vékonyabb nyakpántot fogtam meg, lehet, hogy az is szép lett volna, de majd meglátjátok, ez még szebb! És volt még egy kardísz is, amivel szemezgettem, de azt pont az orrom előtt vitték el. De erről pöppet később bővebben.

Miután megvettem a nyakpántot és a zászlót még visszamentem a SakuraZakához, és ott vettem meg azt, amit (ott, a Conon) a leginkább érdemes volt megvenni a NAAR-os cuccokon kívül. Csak mert üvöltött, hogy "Vigyél el! Vigyél el!" vettem egy the GazettE-s vászontáskát is. Nem hagyhattam ott. Igaz, hogy nem használom semmire, mert féltem, hogy összekoszolódik, rosszabb esetben elszakad, de mivel más ott nem szaladgált (én legalábbis nem láttam mást ilyennel rongálni a Con területén) ilyen szatyorral, azt gondoltam különleges lesz. Így is az; a szobaajtóm kilincsén lóg, az előbb leírt okokból kifolyólag. Viszont számomra megnyugtatólag hat, hogy mindenhonnan Ők néznek rám.

Azt hiszem már ezután futottam össze Rei-jel, tesója telefonjáról hívott. Én a 25-ös pavilonon kívül, Ő a kis hangszigetelt részen volt, mikor beszéltünk, visszamegyek, és pont összetalálkoztunk. Istenem, de jó volt Vele végre élőben találkozni! És igen, ez nagy show volt, Ő bent, én kint és pont megyek be, mikor eszembe jut, "Talán Ő lesz Rei-chan." Összeszedtem minden bátorságomat és megszólítottam. Mint kiderült, Ő volt az. ^^ Jó párszor még összefutottunk Vele, Nee-chanjával és az egyik barátnőjével. Mindhárman nagyon aranyosak voltak.

Amint találkoztunk Rei-jel, beszéltünk egy negyed órát kb., én előkerítettem Imo-chant, először azt hittem elvesztettük egymást, aztán eszembe jutott, hogy az lesz a legegyszerűbb megoldás, ha megcsörgetem. Így gyorsan megtaláltuk egymást, előkerítettük Imo-chan öcsikéjét, Mátét, és eldöntöttük, hogy elmegyünk mi hárman ebédelni. Sushit ettünk. A Takebayashi (Magyarán a Bambuszliget) Étterem volt kint a MondoConon; maga az étterem pedig egy nagy ugrásra van az Erkel utcától Pesten, oda majd szeretném elvinni Anyut. Legkorábban tavasszal. Szóval a Conon lazacos sushit ettünk, az én (a nagy veterán, ugye) javaslatomra. Nagy meglepetésemre volt még manjuu is, szóval arra lecsaptam egyből, és máris két csomaggal vettem. Az egyik még megvan; jut is eszembe holnap manjuu-t is kéne ennem. ^^" Amin még meglepődtem, az az Asashi japán sör is volt. Nem hagyhattam ki, muszáj volt vennem. Évek óta szerettem volna megkóstolni mindkét előbb említett japán remeket, s most végre lehetőségem nyílt rá. Innentől, ha Con, akkor azt hiszem mindig sushi-t kell ennünk. Manjuu-val megspékelve. Bár, azt hiszem Máté nem lesz rá(juk) vevő. Talán sikeresen (ez mióta siker?) megutáltattuk vele a japán kajákat. Ebéd után Ő otthagyott minket, én sikeresen leöntöttem magam Asashi-val (amiből egyébként mindhárman ittunk, noha többségét Imo-chan és én ittuk meg), és a szél még a sushi-s tálban lévő szójaszósznak is a nadrágomat jelölte ki célpontul. Mondom de jó. ^^ Szerencsére egyik sem látszódott meg a nadrágomon az incidens után. Rengeteget beszélgettünk miközben kint ültünk Imo-channal és a maradék Asashi-t kortyolgattuk. Kettőnk közül is én ittam a többet, de még csak fejbe sem vágott a sör. Aminek azért örültem, mert korábban nem sűrűn kerültem alkohol tartalmú ital közelébe.

Ezután, mivel felettébb hideg volt kint, a szél sem kímélt minket, és az idő is elég borús volt, beültünk a MangaKissa-ba. Egyébként is tervbe volt véve, hogy teázunk és mangát olvasunk közben, de ez így még jól is jött ki. Az egész MangaKissa-zás az itthoni Délibábos csajos partijainkra emlékeztetett. (Nem elefelejteni: Szünetben összefutni Imo-channal, vagy legalábbis beszélni vele telefonon!!) Itt is rengeteget beszéltünk, ellőttünk pár képet (Imo-chan majd azokat a képeket szeretném elkérni, amiket a Te fényképezőgépeddel csináltál! Az egyiket szeretném profilképnek beállítani. ありがとう!), és mikor pár sweetloli beült, mikor mi távozni készülődtünk kaptam egy olyan parancsot, hogy sweetloliként kell majd egyszer elmennem Conra. Nem tudom hogy s miként fog majd összejönni, de megoldjuk. Vagy ha sweetloli nem is, gothloli annál hamarabb lehetek. Vagy valami ahhoz hasonló...

Ha jól emlékszem a teázás után vágtattam még vissza a NAAR-hoz a kardíszért, majd megnéztük, hogy mikre tudnánk levásárolni a jegyeinket. Megmondom az őszintét, mikor megláttam a felhozatalt azt mondtam Imo-channak, inkább hagyom elveszni, de hülyeségekre nem vásárolom le. Drága legjobb barátnőm hasonló véleményen volt, így mi nem vásároltuk le a jegyünket. Néztünk egy kicsi DDR-t, mélyen legbelül éreztem egy kicsi késztetést is arra, hogy kipróbáljam magam DDR területén, de egyedül nem szerettem volna nekivágni.

DDR nézés után áttettük a főhadiszállásunkat a Konzolrészlegbe, ahol néztük egy kicsit, hogy hogyan püfölik egymás karaktereit a gamer-ek, kicsit néztük ahogy Réka és Ádám SIMS-ezik, utána benéztünk a kultúrkornerbe is, ahol meseszép tradicionális babák voltak kiállítva. Mikor először mentünk be abba a kis sarokba (szó szerint illik rá az angol corner szó. ^^) a Neon Genesis Evangelionról tartottak animeelemző előadást. Olyan érdekes volt, csak úgy ittam magamba az előadó minden egyes szavát. Bár magát az animét, hiába kultanime, nem szeretem, az előadás érdekes volt, és minden egyes pillanatban lekötötte a figyelmemet. A kultúrkornerhez kapcsolódó második anekdota pedig a következő:

Másodszorra megyünk be a Konzolrészlegbe, az AMV vetítések után.

Megyek, úttörő szerepet töltök be, játszi könnyedséggel török át a tömegen. Belépek a talán védelmet nyújtó kultúrkornerbe. Felettébb érdekes volt számomra, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni, annyian voltak.

Elvörösödök, zavaromban elmosolygom magam, majd veszek egy 180°-os fordulatot.

Kint Imo-channal mindketten röhögünk a szituáción. Annyira vicces volt az egész. Akkor is, és most is. Persze így leírva nem biztos, hogy üt akkorát, mint amekkorát ütött ott. A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Imo-chan megnézte a programot, tudta, hogy yaoiról szóló előadás lesz, de gondolta nem szól hátha megtérek. Ami nem fog bekövetkezni, de próbálkozni még szabad. Mindenesetre remélem Imo-chan tudod, hogy még mindig imádlak! <3

Azt hiszem a yaois eset után még visszamentünk a 25-ös pavilonba, mivel Okaa-sannak ígértem maneki neko-t. Találtam is. Ő balkezeset kapott, ami a gazdagságot vonzza be, jómagamnak pedig vettem egy jobbkezeset, ami a boldogságot (bizonyos egyéb okok miatt is, és már egyébként is szerettem volna egy maneki neko-t.). Aztán újfent összefutottam a szolnoki Humán Intézet Gimnázium igazgatóasszonyával, és a lányával. Előbbi nem ismert meg, utóbbi viszont annál inkább. ^^ Ott egy csattal ajándékoztam meg magam, mert nem hagyhattam ott, annyira édes volt.

Végül volt még egy nyereményjáték, amin Ádám egy SIMS csomagot nyert (3 PC-re telepíthető CD-t), majd ezután elindultunk haza.

Képek leghamarabb holnap jönnek. Zárom a soraimat!

おやすみなさいみんなさん!

Nagyobb méretű kép itt: http://www.testcar.hu/pics/Suzuki/suzuki-kizashi.jpg