Nos, Csokiiii~~!  (Ha már SZJG, köszönjünk SZJG-sen.)

Újra magyarul. Nem hittem volna, hogy fél évvel azután, hogy eldöntöttem, a blogot angolul vezetem tovább lesz bármiért is okom magyarul írni. És van/volt. Egy könyv. A Szent Johanna Gimi. Azt hiszem, bár angolul is elég jól meg tudnám fogalmazni a könyvvel kapcsolatos érzéseimet, magyarul az igazi. 

Azt, amit én most ide leírok azok érzik majd át azt hiszem a legjobban, akik olvasták a sorozatot.

Azt hiszem a legjobb az elején elkezdeni. Sokáig vívódtam, hogy mit csináljak, olvassam vs. ne olvassam, mennyi időm lesz rá, és még hasonlók. Aztán elkezdtem idézeteket nézegetni Facebookon, és hivatalos Facebook oldalán a sorozatnak, és június elején a Kezdettel elkezdődött életem talán legmeghatározóbb három hónapja. Bár mindig is szerettem olvasni, ez a sorozat különösen a kedvencemmé vált, nem hinném, hogy bármilyen más sorozat képes lenne letaszítani a képzeletbeli dobogóm első fokáról. Mert egészen egyszerűen nem lehet. ♥

Az első SZJG kötetet a vecsési Market Central Lírájában kaptam le a polcról, és mivel aznap a nagymamámhoz mentünk az úton talán az első száz oldalt el is olvastam. Rá két napra pedig már az Együtt című kötetet forgattam a kezeim között, és addig nem nyugodtam, amíg nem olvastam el a könyvet.

Renit azonnal a szívembe zártam, saját magamat láttam benne. Ugyanolyan önbizalomhiányos voltam, mint amilyen Ő volt, és fokozatosan - akárcsak Reni - kezdem levetkőzni ezt a "hibámat", az aktuálisan olvasott könyv pedig mindig a kedvencem, ugyanúgy mint neki.. Virágot azért mert MANGAA~! És a későbbiekben pedig a kicsattanó jókedve miatt szerettem meg igazán. Reni mellett benne fedeztem fel magam még a legjobban. Kinga, a maximalista Kinga. Eleinte nem kedveltem, aztán fokozatosan zártam a szívembe Őt is. Mert benne is látok valamit, ami talán rám is jellemző, nekem is van egy "Kinga énem", ahogy talán mindenkinek. Kingában a határozottsága tetszett igazán, az, hogy mindenkinek segíteni akart, és persze, hogy a maga módján segített a barátainak. Úgy hiszem, valami mindhárom lányból van bennem, helyzettől függően.

A könyvnek hála még egyszer felnőttem, sokkal másképpen látom a dolgokat, amik körül vesznek. Másként élek meg bizonyos dolgokat, és sok régi-régi szituáción csak nevetek, mert ahogy Reni megváltozott a 4 év alatt a könyvben, úgy fordult velem 180°-ot a világ 3 hónap alatt. Imo-channal rengetegszer beszéltünk telefonon keresztül, vagy akár személyesen is. Igazából nehéz szavakba önteni azt, amit ez a sorozat kihozott belőlem. Mert rengeteg olyan dolog van ami "inside joke"-nak számít, és amiket talán csak mi, SZJGerek, és az írónőnk ért. ♥ 

Soha, ismétlem soha nem tudott könyv még megríkatni, mert egyszerűen nem tudtam azonosulni a szereplőkkel. Nagyon sokáig nem tudtam olyan könyvet találni, amiben bárki karakterét annyira a magaménak érezhetném, mint Reniét vagy Virágét.  Voltak olyan könyvek, amikről azt hittem, hogy sikerült azonosulni, de rá kellett jönnöm, hogy az eddig olvasott könyvek közül semelyik szereplői sem fogtak meg annyira, mint az SZJG szereplői.

Az SZJG viszont ilyen könyv volt. Hihetetlenül gyorsan saját magam láttam vissza Reniben, kezdetben sok helyzetet ugyanúgy reagáltam le, mint Ő. Megszámlalhatatlanul sokat sírtam a köteteken.

Bár most nem töltök túl sok időt az osztályommal előre tartok tőle, hogy a szalagavatón novemberben, vagy a ballagáson lesírom majd a sminkemet, mert nagyon a szívemhez nőttek. És tudom, hogy ha leérettségizünk, és szétszéledünk már semmi sem lesz ugyanaz.

Gyakorlatilag kéthetente járkáltam a könyvesboltba az újabb kötetekért, a hatodik kötetet annyira olvastam, hogy szinte saláta lett belőle, mert valahol a 238-239. oldal környékén kiszakadt belőle két lap. Aztán megfeleződött a könyv, mert nagyjából a 240. oldal után lejött a könyv gerincéről a ragasztás, és csak úgy lógott, aztán pár nappal később a 237. oldallal bezárólag is levált kb. 200 oldal a könyv gerincéről ragasztással. 

Az Útvesztő környékén talán szándékosan lassítottam az olvasási tempómon, az addigi 100-150 oldal/nap helyett csak 30-50 oldalra korlátoztam le magam, de azt hiszitek kibírtam? Persze hogy nem. Mondhatom, hogy a sorozat bármelyik kötete akadt is a kezembe, szó szerint odaragadt a kezemhez, és képtelenség volt letenni. Ha ébren voltam az aktuális olvasott kötet az íróasztalomon hevert. Ha aludtam az ágyamon volt. Amikor nem tudtam aludni becsuktam a szobám ajtaját, felkapcsoltam az éjjeliszekrényen a lámpát, és hajnali háromkor olvasni kezdtem. Más kérdés, hogy Anyukám 3 percen belül rám nyitott, hogy tegyem le a könyvet és "Nyomás aludni!", de akkor is úgy fogtam fel, hogy legalább 2 oldallal előbbre járok a könyvben.

Ahogy azt fentebb írtam rengeteget sírtam. Minden kötetben amikor Reni is sírt, de az Útvesztő olvasása közben számtalanszor jött rám a bőghetnék. Volt, hogy csak öt percig, volt, hogy másfél órán át. Akárcsak Reninek, nekem is megvan a sírós dallistám. Sőt, nekem sírós DVD-listám is van. 

Rengetegszer volt, hogy rotringceruzával a kezemben jelölgettem a számomra fontos, szép, szívbemarkoló vagy éppen romantikus mondatokat. Esetleg az olyanokat, amik motiváló erővel bírnak a számomra. Ezek mellé egy jó vaskos felkiáltó jelet is rajzoltam, és még az oldalszámot is bekereteztem, hogy tudjam, ha magam alatt vagyok éppen melyik oldalon kell felcsapnom a kötetek valamelyikét.

Nem emlékszem olyan könyvre vagy éppen olyan sorozatra, amin annyit nevettem volna mint az SZJG-n. Mindenhova vittem magammal, akár még a nagyszüleimhez is, és miközben zenét hallgattam és olvastam sokszor igen hangosan felnevettem, amit nem tudtak mire vélni, hacsak Anya meg nem magyarázza nekik, hogy a gyerek éppen olvas. Vagy amikor két hete Opatijába, Horvátországba mentünk kicsin múlott, hogy körbeérje a vigyor a fejemet, csak a füleim állították meg. Sőt, egyszer-kétszer még fel is vihogtam, ha jól emlékszem.

Volt olyan, hogy megláttam a metrón egy srác kezében egy BlackBerry-t, és be kellett harapnom a számat, nehogy nagyon elvigyorodjak, vagy felnevessek, mert egyből Cortez jutott eszembe.

Úgy vélem mindenkinek megvan a saját Corteze, csak idő kérdése, hogy megtalálja. Nekem is van saját Cortezem, és ha kell várok legalább ugyanannyit, vagy akár még többet is, mint Reni. Rengetegszer azon kaptam magam, mikor olvastam, hogy Reni helyében magamat látom a fejemben, Cortez helyett pedig az én Cortezem van ott. 

Mindenki életében van olyan barátnő, mint Kinga, és olyan is, mint Virág. Én már csak tudom. ^^ Vagy legalább egy olyan ember aki úgy ért a gépekhez mint Dave és Macu. És még tovább sorolhatnám Andrist, Robit, Jacques-ot, Gábort, Katát, Flórát, Karcsit, Kittit, de nem teszem, mert biztosra veszem, hogy vannak ilyen emberek.

Nem tudom, hogy valaha volt-e lesz-e vagy most van-e olyan igazgatóhelyettes bármelyik iskolában az ország területén, mint Máday igazgatóhelyettes asszony, de valahogy úgy érzem Őt überelni nem nagyon lehet. Imádtam a karakterét, mikor Imo-channak ecseteltem az első benyomásaimat a sorozatról mindegyik szereplőről áradoztam, Máday-nál viszont csak ennyit mondtam: "Máday forever", mert ez mindent elmondott.

Mindenkinek van saját Kardosa (jó és rossz értelemben egyaránt azt hiszem), sőt, saját Vladárom is van. Azt hiszem ilyen tanárok nélkül talán nem is lenne igazi a középiskolai élete az embernek. Mert nincs olyan, ahogy valakit egyformán kedvelne minden tanár, úgy gondolom. 

Aztán ott van Dina. Gondolom, hogy mindenki életében vagy egy Dinához hasonló lány, aki valami miatt elkezd utálni. Nem kell ecsetelnem hogy működik ez, ugye?

Szándékosan hagytam az Örökké II. részét majdnem a bejegyzés legvégére. Közel két hetet (vagy talán egy hónapot is) pihentettem, mert nem akartam, hogy a gyors olvasásom miatt túl hamar érjen véget ez a világ, amibe belecsöppentem három hónapja. Egy dolog biztos, az SZJG felejthetelen élmény volt számomra és az is marad. A szereplők a részemmé váltak, összenőttem velük. Soha nem fogom elfelejteni az SZJG-t, mert tényleg kegyetlenül meghatározó könyvsorozata az életemnek. Ez most hatalmas nagy közhely lesz, de ez a könyvsorozat olyan dologra volt képes, amire más nem: kinyitott a világ felé. Úgy érzem azóta, hogy elkezdtem olvasni a Kezdetet egyre inkább nyitottabb és nyitottabb lettem, mint voltam mondjuk 2 éve. Van egy olyan érzésem, hogy én most már ilyen maradok, a folyton mosolygós, néha szókimondó, egyre magabiztosabb, kicsit Virágos, kicsit Renis, kicsit Kingás Anna. Akinek meg nem tetszik? Hát, deal with it.  

Ha most lennék nyolcadikos, és a Szent Johanna tényleg létezne Budapesten távolság ide vagy oda, tuti oda adnám be a jelentkezésemet. Így is elég makacs voltam anno, nyolcadikosként, hogy oda mehessek, ahol most érettségizni fogok, biztos meg tudnám győzni Anyut miért engedjen el a Szent Johannába, ha a suli létezne.

Ez a könyv egy kihagyhatatlan élmény volt számomra. Tényleg azt éreztem, hogy én is közéjük tartozom. Amint alkalmam nyílik, újraolvasom az egész sorozatot, amennyiszer csak tudom.

Kb. 3 órája olvastam el az Örökké II. részének utolsó oldalát, azóta sok minden forgott az agyamban a könyvvel kapcsolatban. Hogy mit írhatnék ide? Csak jót. Hogy mennyire fog hiányozni? Nagyon, de tudom, hogy bármikor újraolvashatom. Hogy milyen érzés lesz az, amikor elköltözöm itthonról Pestre, az egyetem miatt, és esetleg nem viszem magammal a köteteket? (Ahogy Virág mondaná) Oan naon furcsa. De akkor is velem lesz mindegyik szereplője az életem minden pillanatában. Mert egy ilyen könyvet, mint az SZJG, azt hiszem nehéz vagy egyáltalán nem lehet az emberből kitörölni, főleg nem akkor amikor a jelenlegi helyzetét hajszálpontosan ábrázolja.

Köszönöm Laura, hogy megírtad ezt a 8 kötetet. ♥ Köszönöm, hogy kinyitottál a világ felé. :) Köszönöm, hogy még jobban megszerettetted velem az olvasást! :))

#szeretjükazírónőnket 

♥