ごめんなさい, túl hosszú időre tűntem el. Nem tehetek róla, minden összesűrűsödött a fejem felett, emiatt el is felejtettem blogolni. Dolgozat dolgozat hátán. Így a szünet előtti utolsó teljes héten különösen kellemes volt, minden nap legalább két dolgozatot írtunk, de nem panaszkodom. Két hete még ágynak is dőltem péntektől vasárnapig. Maradhattam volna itthon is, kikúrálni magam, de azért nem tettem, mert nem sűrűn lenne kedvem pótolgatni a dolgozatokat szünet után. Jobb első körben túllenni rajtuk.
Aztán más. Következő hónapban írásbelizek. Csak ne izguljak, miközben írom...
Akartam menni ELTE nyílt napra is - sosem lehet elég korán kezdeni. -, de miután kiderült, hogy a nyelvvizsgámmalegy napon lesz, kénytelen voltam lemondani róla, mert fizikai képtelenség a középfokú nyelvvizsga után Szolnokról felmenni Pestre úgy, hogy valami érdembelit is halljon az ember. Így aztán leghamarabb csak jövőre láthatom az ELTE-t, akkor viszont minden megteszek, hogy ott lehessek a nyílt napon.
Megint más. Anya cégénél lezárult az év; az ünnepi SD-n is túl vagyunk (bővebb leírás az SD-ről a következő bejegyzésben várható, holnap - talán lesz időm, és el sem felejtem.). Igen, ott voltam, töltődtem, újabb megerősítést azzal kapcsolatban, hogy amit csinálok, az nem felesleges, de még csak nem is őrültség.
A bejegyzés címe abból az előadásból kiragadott részlet ami a leginkább megfogott az egész nap során. Természetesen a nap végén volt, és még a szám is tátva maradt, úgy hallgattam az előadást.
És igen, most érzem, hogy érdemes azt elhitetni másokkal, hogy "őrült" vagyok. Őrült, mert nem vagyok kollégista, holott százszor könnyebb volna; őrült, mert egyedül belevágtam a japán nyelvbe, és alapfokon tudom már - legalábbis úgy érzem.
A cím egyébként az eredeti idézet angol megfelelője. Az előadásban valahogy így hangzott el: "Ha valaki elég őrült ahhoz, hogy meg tudja váltani a világot, meg is fogja tudni váltani."
Okulva az előadó példájából, aki négy éves kora óta ül zongora mellett, és napi 10 órákat gyakorol(t) - nem, nem írtam el, napi tíz óra -, úgy érzem nem lesz bugyutaság, ha hasonlóképpen cselekszem majd, mint ahogy Ő.
Úgy érzem jót fog tenni ez a kicsike szünet. Végre azt csinálok amit én szeretnék. Nyugodtan olvashatom az 1Q84-t tovább, haladhatok a Genjivel is. Hiányoznak már, lassan komoly elvonási tüneteket produkálok. Oh jaj...
Ismételten témaváltás következik. Bocsánat, fáradt vagyok, de ha nem írom le a dolgokat holnap - vagy mikor legközelebb időm engedi, hogy blogoljak - már teljesen másról fogok beszélni, és az, amit most akarnék szavakba önteni elsikkad és nem jön elő többé...
Karácsony után találkozom Imo-channal. Csak így engedi mindkettőnk időbeosztása. Legutóbbi találkozásunkkor még karácsony előttről volt szó és arról, hogy teázás után a Karácsonyi Vásárba is elnézünk. Remélem akkor még lesz Karácsonyi Vásár, mikor találkozunk.
Időbeosztásról jut eszembe. Ma, informatika óra után még beszélgettem egy kicsit Tanárnővel, és ez alatt a röpke 45 perc alatt rá kellett jönnöm, hogy én legalább annyira időhiányban szenvedek, mint a felnőttek. Emellett rendkívül örülök, hogy annyi képet átszerkesztgettem kisebb koromban. GIMP-pel dolgoztam, egyedül a csapatból (a többiek Paint-et használtak). Karácsonyi képeslapot kellett csinálni. ^^
A suliban ma volt a Christmas Party. Nem mentem, nem volt kedvem. Tavaly sem mentem, ugyanezen okból kifolyólag. Viszont tegnap - miután már 3. órája nem csinálunk semmit angolon - az angol tanárommal való beszélgetés közben a Christmas Party-ra terelődött a szó. Mondhattam én mindent, hogy miért nem megyek: a busz, a sötétség, hogy Anya nem tudna értem jönni, mert sokáig dolgozik. Addig-addig csűrtük-csavartuk a dolgot, amíg Olivér-sensei ki nem facsart belőlem egy ígéretet, miszerint a jövőévin menthetetlenül részt fogok venni. Fellépni nem fogok, de ott leszek.
Na, hát akkor csapjunk a lovak közé. Úgy döntöttem, ezentúl angolul is blogolok. A bejegyzések tartalmát angolul is leírom, így várhatóan hosszabbak lesznek a bejegyzések, mert egy bejegyzésbe írom őket a magyar nyelvűekkel. Természetesen, a magyar anyanyelvűeknek nem szükséges az angolon is átverekedniük magukat, csak ha akarják. ^^ Azért döntöttem így, mert az utóbbi időben megugrott a blog külföldi olvasóinak a száma, ami megtiszteltetéssel tölt el. :)
Egy-két korábbi bejegyzésemhez is készítek angol fordítást, ahogy időm engedi.
Valamint, szeretnék ezúton is Boldog karácsonyi ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak!
メリークリスマスみんなさん! ^3^
English version:
こんばんはみんなさん!
ごめんなさい, I disappeared for a very long period of time. I can't help about this, everything gathered together above my head, that's why I forgot to write blog entries. Tests followed tests. On the last complete week before winter holidays it was especially enjoyable. We wrote at least 2 tests everyday but I'm not complaining. Two weeks ago I was a bit sick from Friday to Sunday. I could stay at home, to recover myself from my sickness which I didn't do because I wouldn't really like to write tests after we go back from holidays. I think it's better to write them in the "first round".
Then, another thing. Next month I'm going to write my language exam's test paper. I wish that I won't be nervous while I'm writing it.
I wanted to go to ELTE's opened day too - you can't start it old enough. ^^ -, but after I realized that it's on the same day as my language exam I had to give it up, because it's impossible to go to Pest from Szolnok, even if I could do that I might not hear anything interesting. That's way my first chance to see ELTE is the next year's opened day. But then I'm going to do everything to be there.
Again, another thing. At Mom's company this year's over; the Christmas SD was held last Saturday (more details about SD will come in the next entry tomorrow- I might have time and won't forget it.). Yes, I was there, I became more enthusiastic, and I became more sure about that what I do isn't unnecessary, not even a craziness.
The title of the entry comes from that presentation which gripped my mind from the whole day. Of course it was at the end of the day but I think it was something worth the wait. I listened to the presentation with opened mouth from the surprise.
Yes, now I feel it worth to make other people believe that I'm "crazy". I'm crazy because I'm not in a student hostel though it would be 100 times easier; crazy because I started to learn Japanese language alone and I think I can speak it on the elementary level.
By the way, the title is the English translation of the original quote from the presentation.
Learnt from the presenter's "example", who is sitting next to the piano since he was 4, and pratice(d) 10 hours everyday - no, I didn't mistyped it, 10 hours everyday. - I feel it won't be a silliness if I do the same thing as he did. (Just in Japanese language and not in playing the piano.)
I feel this little winter holiday will be good for me. Finally I can do what I would like to. I can read more from 1Q84, and I can continue Genji as well. I miss the reading of those books. Soon I'll be crazy if I can't read them. Oh my...
And again subject is changed. Excuse me, I'm tired but if I don't write down the things I would like to say tomorrow - or next time when my time lets me to write blog entries - I'm going to speak about a whole different thing, and what I would like to say now maybe disappear.
After Christmas I'm going to meet with Imo-chan. This is the only way how our appointments lets us to meet. Last time when we met we planned our next meeting before Christmas and we also planned to see Christmas Fair too. I hope there will be Christmas Fair when we're going to meet.
Speaking of appointments. Today, after I.T. lesson I talked a bit with my teacher and I realized that I don't have enough time (though, I'm a secondary school student) just like adults.
Besides this I'm extremely happy because of that when I was younger I made a lot of edits from pictures. Our task was that we had to make a Christmas Greeting card and everyone (except me) used Paint in the group. I was the only one who used GIMP.
Today at school there was a Christmas Party. I didn't stayed in school for it, because I didn't feel like staying there. Last year I didn't stay because of the same reason. But yesterday - after all we did nothing on English lesson for the 3rd time - while I talked with my English teacher we started talk about the Christmas Party. I could say everything why I don't go to the party: the bus, the darkness, Mom can't pick me up after it because she finishes work late. The result of the discussion was that I promised to Oliver-sensei that I will go to the Christmas Party next year. I won't preform but I'll be there.
Now, I'm going to make an announcement. I decided that I'm going to write my blog entries also in English. I'm going to write the contents of the entries in English too, so because of this the entries will going to be longer. I'm going to write the English version to the same entry as the Hungarian version. Of course who are native Hungarian speaker they don't have to read the English version only if they want to. The reason why I made this decision is my foreigner readers. Recently the number of my foreigner readers increased which is an honor to me. :) Thank you very much! ^^
I'm going to write English translation to some of my earlier entries as soon as my time lets me to translate them.
And I would like to wish Mery Christmas to all of my readers! メリークリスマスみんなさん! ^3^
ごめんなさい, túl hosszú időre tűntem el. Nem tehetek róla, minden összesűrűsödött a fejem felett, emiatt el is felejtettem blogolni. Dolgozat dolgozat hátán. Így a szünet előtti utolsó teljes héten különösen kellemes volt, minden nap legalább két dolgozatot írtunk, de nem panaszkodom. Két hete még ágynak is dőltem péntektől vasárnapig. Maradhattam volna itthon is, kikúrálni magam, de azért nem tettem, mert nem sűrűn lenne kedvem pótolgatni a dolgozatokat szünet után. Jobb első körben túllenni rajtuk.
Aztán más. Következő hónapban írásbelizek. Csak ne izguljak, miközben írom...
Akartam menni ELTE nyílt napra is - sosem lehet elég korán kezdeni. -, de miután kiderült, hogy a nyelvvizsgámmalegy napon lesz, kénytelen voltam lemondani róla, mert fizikai képtelenség a középfokú nyelvvizsga után Szolnokról felmenni Pestre úgy, hogy valami érdembelit is halljon az ember. Így aztán leghamarabb csak jövőre láthatom az ELTE-t, akkor viszont minden megteszek, hogy ott lehessek a nyílt napon.
Megint más. Anya cégénél lezárult az év; az ünnepi SD-n is túl vagyunk (bővebb leírás az SD-ről a következő bejegyzésben várható, holnap - talán lesz időm, és el sem felejtem.). Igen, ott voltam, töltődtem, újabb megerősítést azzal kapcsolatban, hogy amit csinálok, az nem felesleges, de még csak nem is őrültség.
A bejegyzés címe abból az előadásból kiragadott részlet ami a leginkább megfogott az egész nap során. Természetesen a nap végén volt, és még a szám is tátva maradt, úgy hallgattam az előadást.
És igen, most érzem, hogy érdemes azt elhitetni másokkal, hogy "őrült" vagyok. Őrült, mert nem vagyok kollégista, holott százszor könnyebb volna; őrült, mert egyedül belevágtam a japán nyelvbe, és alapfokon tudom már - legalábbis úgy érzem.
A cím egyébként az eredeti idézet angol megfelelője. Az előadásban valahogy így hangzott el: "Ha valaki elég őrült ahhoz, hogy meg tudja váltani a világot, meg is fogja tudni váltani."
Okulva az előadó példájából, aki négy éves kora óta ül zongora mellett, és napi 10 órákat gyakorol(t) - nem, nem írtam el, napi tíz óra -, úgy érzem nem lesz bugyutaság, ha hasonlóképpen cselekszem majd, mint ahogy Ő.
Úgy érzem jót fog tenni ez a kicsike szünet. Végre azt csinálok amit én szeretnék. Nyugodtan olvashatom az 1Q84-t tovább, haladhatok a Genjivel is. Hiányoznak már, lassan komoly elvonási tüneteket produkálok. Oh jaj...
Ismételten témaváltás következik. Bocsánat, fáradt vagyok, de ha nem írom le a dolgokat holnap - vagy mikor legközelebb időm engedi, hogy blogoljak - már teljesen másról fogok beszélni, és az, amit most akarnék szavakba önteni elsikkad és nem jön elő többé...
Karácsony után találkozom Imo-channal. Csak így engedi mindkettőnk időbeosztása. Legutóbbi találkozásunkkor még karácsony előttről volt szó és arról, hogy teázás után a Karácsonyi Vásárba is elnézünk. Remélem akkor még lesz Karácsonyi Vásár, mikor találkozunk.
Időbeosztásról jut eszembe. Ma, informatika óra után még beszélgettem egy kicsit Tanárnővel, és ez alatt a röpke 45 perc alatt rá kellett jönnöm, hogy én legalább annyira időhiányban szenvedek, mint a felnőttek. Emellett rendkívül örülök, hogy annyi képet átszerkesztgettem kisebb koromban. GIMP-pel dolgoztam, egyedül a csapatból (a többiek Paint-et használtak). Karácsonyi képeslapot kellett csinálni. ^^
A suliban ma volt a Christmas Party. Nem mentem, nem volt kedvem. Tavaly sem mentem, ugyanezen okból kifolyólag. Viszont tegnap - miután már 3. órája nem csinálunk semmit angolon - az angol tanárommal való beszélgetés közben a Christmas Party-ra terelődött a szó. Mondhattam én mindent, hogy miért nem megyek: a busz, a sötétség, hogy Anya nem tudna értem jönni, mert sokáig dolgozik. Addig-addig csűrtük-csavartuk a dolgot, amíg Olivér-sensei ki nem facsart belőlem egy ígéretet, miszerint a jövőévin menthetetlenül részt fogok venni. Fellépni nem fogok, de ott leszek.
Na, hát akkor csapjunk a lovak közé. Úgy döntöttem, ezentúl angolul is blogolok. A bejegyzések tartalmát angolul is leírom, így várhatóan hosszabbak lesznek a bejegyzések, mert egy bejegyzésbe írom őket a magyar nyelvűekkel. Természetesen, a magyar anyanyelvűeknek nem szükséges az angolon is átverekedniük magukat, csak ha akarják. ^^ Azért döntöttem így, mert az utóbbi időben megugrott a blog külföldi olvasóinak a száma, ami megtiszteltetéssel tölt el. :)
Egy-két korábbi bejegyzésemhez is készítek angol fordítást, ahogy időm engedi.
Valamint, szeretnék ezúton is Boldog karácsonyi ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak!
メリークリスマスみんなさん! ^3^
English version:
こんばんはみんなさん!
ごめんなさい, I disappeared for a very long period of time. I can't help about this, everything gathered together above my head, that's why I forgot to write blog entries. Tests followed tests. On the last complete week before winter holidays it was especially enjoyable. We wrote at least 2 tests everyday but I'm not complaining. Two weeks ago I was a bit sick from Friday to Sunday. I could stay at home, to recover myself from my sickness which I didn't do because I wouldn't really like to write tests after we go back from holidays. I think it's better to write them in the "first round".
Then, another thing. Next month I'm going to write my language exam's test paper. I wish that I won't be nervous while I'm writing it.
I wanted to go to ELTE's opened day too - you can't start it old enough. ^^ -, but after I realized that it's on the same day as my language exam I had to give it up, because it's impossible to go to Pest from Szolnok, even if I could do that I might not hear anything interesting. That's way my first chance to see ELTE is the next year's opened day. But then I'm going to do everything to be there.
Again, another thing. At Mom's company this year's over; the Christmas SD was held last Saturday (more details about SD will come in the next entry tomorrow- I might have time and won't forget it.). Yes, I was there, I became more enthusiastic, and I became more sure about that what I do isn't unnecessary, not even a craziness.
The title of the entry comes from that presentation which gripped my mind from the whole day. Of course it was at the end of the day but I think it was something worth the wait. I listened to the presentation with opened mouth from the surprise.
Yes, now I feel it worth to make other people believe that I'm "crazy". I'm crazy because I'm not in a student hostel though it would be 100 times easier; crazy because I started to learn Japanese language alone and I think I can speak it on the elementary level.
By the way, the title is the English translation of the original quote from the presentation.
Learnt from the presenter's "example", who is sitting next to the piano since he was 4, and pratice(d) 10 hours everyday - no, I didn't mistyped it, 10 hours everyday. - I feel it won't be a silliness if I do the same thing as he did. (Just in Japanese language and not in playing the piano.)
I feel this little winter holiday will be good for me. Finally I can do what I would like to. I can read more from 1Q84, and I can continue Genji as well. I miss the reading of those books. Soon I'll be crazy if I can't read them. Oh my...
And again subject is changed. Excuse me, I'm tired but if I don't write down the things I would like to say tomorrow - or next time when my time lets me to write blog entries - I'm going to speak about a whole different thing, and what I would like to say now maybe disappear.
After Christmas I'm going to meet with Imo-chan. This is the only way how our appointments lets us to meet. Last time when we met we planned our next meeting before Christmas and we also planned to see Christmas Fair too. I hope there will be Christmas Fair when we're going to meet.
Speaking of appointments. Today, after I.T. lesson I talked a bit with my teacher and I realized that I don't have enough time (though, I'm a secondary school student) just like adults.
Besides this I'm extremely happy because of that when I was younger I made a lot of edits from pictures. Our task was that we had to make a Christmas Greeting card and everyone (except me) used Paint in the group. I was the only one who used GIMP.
Today at school there was a Christmas Party. I didn't stayed in school for it, because I didn't feel like staying there. Last year I didn't stay because of the same reason. But yesterday - after all we did nothing on English lesson for the 3rd time - while I talked with my English teacher we started talk about the Christmas Party. I could say everything why I don't go to the party: the bus, the darkness, Mom can't pick me up after it because she finishes work late. The result of the discussion was that I promised to Oliver-sensei that I will go to the Christmas Party next year. I won't preform but I'll be there.
Now, I'm going to make an announcement. I decided that I'm going to write my blog entries also in English. I'm going to write the contents of the entries in English too, so because of this the entries will going to be longer. I'm going to write the English version to the same entry as the Hungarian version. Of course who are native Hungarian speaker they don't have to read the English version only if they want to. The reason why I made this decision is my foreigner readers. Recently the number of my foreigner readers increased which is an honor to me. :) Thank you very much! ^^
I'm going to write English translation to some of my earlier entries as soon as my time lets me to translate them.
And I would like to wish Mery Christmas to all of my readers! メリークリスマスみんなさん! ^3^
Name: Anna, Ange, Sora-sensei Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I like Jrock, Anime and Manga, Japan, Tokyo, My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and Aoi. I like SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends. Szeretem a Jrock-ot, animéket és mangákat, Japánt, Tokyo-t, Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és Aoi-t. Szeretem a SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I hate idiots, insincere people. Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I can speak English, Japanese and French.
My dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist. Az álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Layout: Rumi
Pictures and Icons: XXX
Background: X
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
