Follow on Bloglovin

"A győztes azt mondja: jó vagyok, de még jobb leszek!"
2011年4月3日日曜日 0 loves

A cím egy a tegnapi SD-n hallott idézet. ^^

Érdekesmód, minden egyes SD alkalmával akkora löketet kapok a céljaim teljesítéséhez, és minél több ilyenen vagyok kikristályosodik előttem, hogy "Igen, ezt akarom, ott akarok állni a többiek mellett." És rendszerint új célokkal is gazdagodom.
Tegnap úgy volt, a 7.48-as helyivel megyünk fel Pestre, aztán - mivel kissé elaludtam, és 7.07-kor ébredtem - a 8.13-as IC-vel húztunk fel Pestre, aztán Zuglóban leszálltunk. Villamosoztunk egy keveset - még magam is meglepődtem, mennyire rutinos lettem ezzel a fel-le szállással és helykereséssel mióta középiskolás vagyok - és utána elsétáltunk a Symához. Aztán kissé bonyolult volt a bejutás, ugye a fémérzékelő kapun átmenést már megszoktam, az Arénában ugyanez a rendszer volt, sőt, még meg is vizsgáltak egy kézi fémérzékelővel. o.o A csizmám csatján kívül semmi kifogásolható nem volt bennem. :D Aztán Anyu szponzorának a férje elkísért oda, ahol a csapatunk volt - egészen pontosan követtük őt ^^"' -, és mondtuk, hogy a mi jegyünk hova szól, de végül mégsem oda ültünk, hanem a 102-es szektorba. És valami bwaaah, eszméletlen élményben volt részem. Az egész nap valami ahw volt. ^^ Mindenféléről hallottam. Arról, hogyan őrizzük meg az egészségünket, hogyan legyünk sikeresek... Annyi minden volt az alatt az egy nap alatt, hogy szavakba nem is lehetne önteni. *w* Ezt a napot át kell élni, ott kell lenni. Ez egy életérzés, és ahogy az egyik előadó fogalmazott maga a cég képviselete pedig egy életformának felel meg.
Tudjátok milyen jó volt látni azt, hogy az ott lévő emberek hogy ünnepelték azokat, akik új szintre kerültek, és elértek bizonyos dolgokat? Mikor az ember azt látja, hogy nem irigykednek mások arra, amit már elértünk?
A cégnek egyébként van egy alapítványi része, ahova a japán földrengés károsultjai számára adományozhattunk a rendezvény alatt. Kaptunk egy levélkét is, amire ráírták Anya nevét, és hogy mennyit adományoztunk. Íme, két "screenshot" a levélről, mely a cég elnökének nyílt levele magyarra fordítva (nem áll szándékomban reklámozni, ezért az alapítvány nevét, és Anyum nevét kisatíroztam. Az összeget úgyszintén, és a levelet nem teszem közzé. Megtehettem volna, hogy úgy hagyom, és közzéteszem, de nem. Mert, nem.) :

Ez pedig az - a képen kisatírozott - összegről szóló képecske, és egy "köszönjük!":

Egyébként nyújtok egy kis segítséget, matekfeladat formájában. Euróba átszámítva 37 €-t adományoztunk. Ezt szorozzátok meg 275-tel, megkapjátok az összeget, amennyit adtunk. ^^ Amikor odaadtuk a hölgynek, aki írta az adományokat, a hölgy ránk nézett, és kicsit nagyon meglepődött, aztán annyit mondott: "Köszönjük".
A cég elnök-vezérigazgatója egyébként azt mondta, - a régió legjobbjának tolmácsolásában - hogy amennyit mi adományozunk, ahhoz Ő hozzátesz még ugyanannyit. Tehát mi Anyuval összvissz 74 €-t adtunk a közösbe.
A délután végére egyébként - az elnök-vezérigazgató duplázása nélkül - 2,5 millió Ft jött össze a földrengés károsultjainak részére, és ez csak a mi cégünk, nem számítva a Vöröskeresztet, meg még azt, amit a Mondo-sok összegyűjtöttek 26-án márciusban, meg a csupa ilyen dolgot. Látjátok emberek, tudunk mi, ha akarunk! ^^

Amúgy mikor meghallottam a rendezvényen két előadás között, hogy mi a helyzet, azonnal felcsillantak a szemeim, és ott pattogtam a széken, hogy "Mondd már, mondd már, ne húzd az agyam!" És amikor mondtam Anyunak, hogy na, mennyit szeretnék, - ami azért kevesebb volt, mint amit végleg adományoztunk - Ő mondta a 37 €-nak megfelelő forintösszeget. Az állam egyből a padlóra került a meglepettségtől. Aztán, mikor később megkérdeztem, hogy miért pont annyit, az volt a válasza, hogy ha tényleg ki akarok menni Japánba és ott akarok élni, akkor ez alap dolog. Vagy valami hasonló. Még mindig az "összegsokk" hatása alatt vagyok, szóval nem emlékszem pontosan, hogy is mondta. ^^"'


Egyébként újabb álomkocsit avattam a Lexus mellé. Lesz miért dolgoznom, ha belépek a céghez. ^^

"Ő" itt egy fekete Saab 9-5 Sedan, az álomautóm. *-* "Szerelem" volt első látásra. *w* Érte fogok hajtani ha belépek a céghez. A célfüzetemben már benne van, hogy lesz egy ilyenem, már csak idő - és kitartás meg akarat - kérdése, és az enyém lesz.


És végül egy videó az ANIMAX MUSIX 2010 tavaszról:

ラベル: ,