Gyertyagyújtás az áldozatokért: √ (Még most is égnek a gyertyák…)
Melankolikus hangulat: √
Bőgés és önmarcangolás éjjel DIM SCENE közben: √
Mint látjátok, a blog feketébe öltözött. Nem bírtam tovább nézni a piros skint, mikor szívem szerint folyton folyvást bömbölnék. (Mint ha nem azt tenném, eh…) No meg feketében járnék.
Ez az egész dolog Japánnal… sokkolt. Transzban vagyok, igazából még csak nem is tudok mosolyogni sem. Akkora űr keletkezett bennem a helyzet hallatán~.
Az igazat megvallva csendben szenvedő, és gyászoló típus vagyok. Ezért nem hallatok magamról igazán túl sokat még FB-n sem. Sőt, szinte semmit.
Hót ideg vagyok, minden gondolatom a szigetország körül forog. Pedig kb. két nappal ezelőtt még elrohantam a nappaliból, mondván „Én ezt nem akarom hallani!”. Akkor is felrohantam a szobámba sírni. People Error… Szívszaggató.
Tegnap megnéztem ugyan a Narniát, – miután nem volt jobb dolgom, és úgy gondoltam, talán egy icuri-picurit ki kéne szakadnom a gyászból – de nem igazán tudtam felhőtlenül örülni a happy-endnek…
És mikor tegnap a film előtt megnéztem a híreket, kitört belőlem a sírás. Anyu ott ült mellettem és nyugtatott, de én csak zokogtam, és zokogtam. Szörnyű, amit most átélek. Úgy kimennék, és ahh~. Hagyjuk. Összetörtem, úgy érzem.
Éjjel laptopon DIM SCENE-t néztem. És vagy húsz percen – de talán több volt az annál – keresztül sírtam. Elővigyázatosságból még a szobám ajtaját is becsuktam, nehogy Anyut vagy Mamit felébresszem. A Shiroki Yuutsu végét megkönnyeztem, a Without a Trace-t végigsírtam. A Nakigahara-n bömböltem, és szétkarmoltam a mellkasomat – bár ma már nem látszódott. Az meg, hogy még a Guren-en is végig folytak a könnyeim, és végig sírtam az egész dalt… Csak hab volt a tortán. Pedig azon soha nem sírtam. Eddig.
Fél egy után kerültem ágyba, de nem tudtam elaludni… Három előtt kilenc perccel még a telefonomat nézegettem, és imádkoztam, hogy Japánnal minden rendben legyen… És mindennek a tetejébe még egy vulkán is kitört (név szerint a Shinmoedake)… Szavakat keresek, de nem találok.
Bocsánatot kérek, de az összefüggő szöveg írása most, jelen percben nem az erősségem…
Azt hiszem, zárom is a bejegyzést, kicsit emésztem az ügyet. Lehet egyáltalán?...
Eelőszöööör iiiisss~~...Gome Sakume amiért nem reagáltam, de elhavazódtam a tanulással. Rengeteg kell tanulnom bakker...~ >__<"' És bakker a kémiából olyan pfúdejól *ironizál* indítottam. x__x Ma meg nem volt tanár, szval... Yaydejó! ^^"' Először fohászkodtam azért, hogy csak 4 órám legyen, mert akkor mehettem volna a Szolnok Pláza Alexandrájába mangát venni, végül aztán 10.-es barátnőmmel együtt a Pelikán Librijében kötöttünk ki. Volt ott is manga, de azok kb. 80%-a már megvolt, és így érvényét vesztette a dolog, nekilendültem nyelvkönyvet keresni. És találtam is. ^-^ *büszkemagára* *gyors témaváltás*
Amúgy ma volt/van az ölelés világnapja tudtátok? *így virtuálisan mindenkit megölel aki számít neki* Az osztályban mindenkit végigölelgettünk szinte. Marha nagy volt! :'3 Tényleg imádom az osztályt! ^3^
Megmegmeg... Kémián - ami lyukas volt - szivattuk egyik fiú osztálytársunkat - mi lányok, kb. 15-20-an a 31-ből :33. Juuuj, eszméletlen volt mennyit nevettünk/nevettem...! x333
Aztán azt számolgattuk, hogy ki hány ölelést kapott már. Mondom egyik osztálytársamnak, hogy még én sem öleltem meg őt, meg ő sem engem. Fogom magam, megkerülöm a pultot ami a büfénél van, és megöleljük egymást, hogy ne kelljen keresztülnyúlni a pulton.
Meg megtudtam egy-két *khm* érdekes dolgot is... Néhány felettébb érdekes dolgot... Szóval mindent összevetve a hét egyik legjobb órája volt a mai kémia - pláne, hogy lyukas volt.
Ma még maradunk Maminál, elkezdjük összeszedni a papagáj-jelmezem összetevőit. *jókor mi? xD 19.-e beöltözés* S mint rájöttünk Anyuval létezik nimfapapagáj is, ami csak fehér szval megoldva a gond. :))
Hm... Nem is tudom mit írjak. Kaptam egy ötöst nyelvtanból a helyesírási versenyen való részvételem miatt. Juuj, de boldog vagyooo~~~k!!! ^^
Kérdés Sakuméhoz és Kago-chanhoz: Jövő hét pénteken (okt. 22-én) ráértek-e, hogy összefussunk a városban?*remélihogyösszetudjukhozni,hogybepótoljukamostszombatot szóval most szurokszurokszurok*
Gyertyagyújtás az áldozatokért: √ (Még most is égnek a gyertyák…)
Melankolikus hangulat: √
Bőgés és önmarcangolás éjjel DIM SCENE közben: √
Mint látjátok, a blog feketébe öltözött. Nem bírtam tovább nézni a piros skint, mikor szívem szerint folyton folyvást bömbölnék. (Mint ha nem azt tenném, eh…) No meg feketében járnék.
Ez az egész dolog Japánnal… sokkolt. Transzban vagyok, igazából még csak nem is tudok mosolyogni sem. Akkora űr keletkezett bennem a helyzet hallatán~.
Az igazat megvallva csendben szenvedő, és gyászoló típus vagyok. Ezért nem hallatok magamról igazán túl sokat még FB-n sem. Sőt, szinte semmit.
Hót ideg vagyok, minden gondolatom a szigetország körül forog. Pedig kb. két nappal ezelőtt még elrohantam a nappaliból, mondván „Én ezt nem akarom hallani!”. Akkor is felrohantam a szobámba sírni. People Error… Szívszaggató.
Tegnap megnéztem ugyan a Narniát, – miután nem volt jobb dolgom, és úgy gondoltam, talán egy icuri-picurit ki kéne szakadnom a gyászból – de nem igazán tudtam felhőtlenül örülni a happy-endnek…
És mikor tegnap a film előtt megnéztem a híreket, kitört belőlem a sírás. Anyu ott ült mellettem és nyugtatott, de én csak zokogtam, és zokogtam. Szörnyű, amit most átélek. Úgy kimennék, és ahh~. Hagyjuk. Összetörtem, úgy érzem.
Éjjel laptopon DIM SCENE-t néztem. És vagy húsz percen – de talán több volt az annál – keresztül sírtam. Elővigyázatosságból még a szobám ajtaját is becsuktam, nehogy Anyut vagy Mamit felébresszem. A Shiroki Yuutsu végét megkönnyeztem, a Without a Trace-t végigsírtam. A Nakigahara-n bömböltem, és szétkarmoltam a mellkasomat – bár ma már nem látszódott. Az meg, hogy még a Guren-en is végig folytak a könnyeim, és végig sírtam az egész dalt… Csak hab volt a tortán. Pedig azon soha nem sírtam. Eddig.
Fél egy után kerültem ágyba, de nem tudtam elaludni… Három előtt kilenc perccel még a telefonomat nézegettem, és imádkoztam, hogy Japánnal minden rendben legyen… És mindennek a tetejébe még egy vulkán is kitört (név szerint a Shinmoedake)… Szavakat keresek, de nem találok.
Bocsánatot kérek, de az összefüggő szöveg írása most, jelen percben nem az erősségem…
Azt hiszem, zárom is a bejegyzést, kicsit emésztem az ügyet. Lehet egyáltalán?...
Eelőszöööör iiiisss~~...Gome Sakume amiért nem reagáltam, de elhavazódtam a tanulással. Rengeteg kell tanulnom bakker...~ >__<"' És bakker a kémiából olyan pfúdejól *ironizál* indítottam. x__x Ma meg nem volt tanár, szval... Yaydejó! ^^"' Először fohászkodtam azért, hogy csak 4 órám legyen, mert akkor mehettem volna a Szolnok Pláza Alexandrájába mangát venni, végül aztán 10.-es barátnőmmel együtt a Pelikán Librijében kötöttünk ki. Volt ott is manga, de azok kb. 80%-a már megvolt, és így érvényét vesztette a dolog, nekilendültem nyelvkönyvet keresni. És találtam is. ^-^ *büszkemagára* *gyors témaváltás*
Amúgy ma volt/van az ölelés világnapja tudtátok? *így virtuálisan mindenkit megölel aki számít neki* Az osztályban mindenkit végigölelgettünk szinte. Marha nagy volt! :'3 Tényleg imádom az osztályt! ^3^
Megmegmeg... Kémián - ami lyukas volt - szivattuk egyik fiú osztálytársunkat - mi lányok, kb. 15-20-an a 31-ből :33. Juuuj, eszméletlen volt mennyit nevettünk/nevettem...! x333
Aztán azt számolgattuk, hogy ki hány ölelést kapott már. Mondom egyik osztálytársamnak, hogy még én sem öleltem meg őt, meg ő sem engem. Fogom magam, megkerülöm a pultot ami a büfénél van, és megöleljük egymást, hogy ne kelljen keresztülnyúlni a pulton.
Meg megtudtam egy-két *khm* érdekes dolgot is... Néhány felettébb érdekes dolgot... Szóval mindent összevetve a hét egyik legjobb órája volt a mai kémia - pláne, hogy lyukas volt.
Ma még maradunk Maminál, elkezdjük összeszedni a papagáj-jelmezem összetevőit. *jókor mi? xD 19.-e beöltözés* S mint rájöttünk Anyuval létezik nimfapapagáj is, ami csak fehér szval megoldva a gond. :))
Hm... Nem is tudom mit írjak. Kaptam egy ötöst nyelvtanból a helyesírási versenyen való részvételem miatt. Juuj, de boldog vagyooo~~~k!!! ^^
Kérdés Sakuméhoz és Kago-chanhoz: Jövő hét pénteken (okt. 22-én) ráértek-e, hogy összefussunk a városban?*remélihogyösszetudjukhozni,hogybepótoljukamostszombatot szóval most szurokszurokszurok*
Name: Anna, Ange, Sora-sensei Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I like Jrock, Anime and Manga, Japan, Tokyo, My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and Aoi. I like SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends. Szeretem a Jrock-ot, animéket és mangákat, Japánt, Tokyo-t, Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és Aoi-t. Szeretem a SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I hate idiots, insincere people. Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I can speak English, Japanese and French.
My dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist. Az álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Layout: Rumi
Pictures and Icons: XXX
Background: X
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
