Follow on Bloglovin

Tea party with Imo-chan take two
2012年1月6日金曜日 0 loves

こんばんはみんなさん!

Nos, az SD-s beszámoló késéséről csak annyit, hogy nem tudom mikor lesz időm megírni. Jövőhéten vizsgázok, 27-én Egerben vagyok, 22-én pedig ha minden igaz, nekiugrok a japánnak tanárral.

Imo-channal lassan már két éve járunk a törzshelyünknek számító Délibábba. Sőt, év végén, 30-án volt azt hiszem az évfordulónk ezügyben. Visszagondolva erre a két évre, hogy milyen jól éreztük magunkat, és nevetgéltünk a sütink, fagyink, teánk, jeges teánk mellett, köszönöm Délibáb! Akár csak kettesben, akár négyesben Dave-vel és Noival. És még sook-sooook ilyet szeretnék! <3

Legutóbb tíz kemény perccel hamarabb értem oda a cukrászda elé, és bár írta Imo-chan, hogy nyugodtan menjek be, én megvártam, majdnemhogy elé is mentem. Így jól megkésve átadtuk a karácsonyi ajándékainkat egymásnak. Tőlem egy Ferrero Rondnoir csokit kapott, egy gyertát, egy hajgumit és még sok-sok apróságot. ^^ Én meg megkaptam Tőle az egyik hőn áhított könyvet, amit kinéztem már magamnak. Aaannyira köszönöm Imo-chan! <3
Imo-chan legutóbb malackás mignon-t evett, én pedig megmaradtam az incsi-fincsi csokitorta szeletnél. Mondtam én, hogy viszatért a csokimániám.
És kipróbáltuk a Yamamoto fantázianévre hallgató zöld teát. Valami isteni íze van.
Rengeteg mindenről beszélgettünk. Többek között arról, hogy mi lesz a szalagavatónkkal, ha nem találunk az igényeinknek megfelelő partnert. Vagyis: aki nem rossz képű, tud táncolni és lehetőleg magasabb nálunk. Most ragozzam tovább az elvárásainkat? Nem teszem. Majd lesz valahogy.
Utána elmentünk bevásárolni Imo-channal. Úgy szeretek ilyenkor vele menni. És megbeszéltük, hogy a 17. szülinapomat együtt töltjük. Te jóó, ééég. Tizenhetedik születésnap. Konkrétan egy év, és felnőtt leszek. Olyan hihetetlen... És nemsokára itt van. Csupán 3 hét. Istenem...
Szóval igen, vissza témához. Bevetettük magunkat a Rossmann-ba (Jómagam Müller-párti volnék, már csak a pocky miatt is, csak hát itthon ugye Rossmann van, Müller nuku. De az is valami...), és betámadtuk (többek között) az essence-es pultot. Tudni illik, megőrülünk a essence körömlakkokért, úgyhogy ne csodálkozzatok.
Utána hazakísértem Imo-chant, és én is elindultam hazafelé. Ismételten egy csodálatos napom volt Imo-channak köszönhetően. Köszönöm szépen! <3

またね、皆さん!

English version:


こんばんはみんあさん!

Well, about the summary of the latest SD... I don't really know when will I have time to write it. Next week I'm going to have an exam, on 27th I'm in Eger, on 22nd I'm going to start learning Japanese language with a private tutor if everything goes in its own way.

Slowly Imo-chan and I go to the same confectionery for 2 years now, to be exact its name is Délibáb, which is became somehow our "nest". Now at the end of the year on 30th of December we had the "anniversary" in this case. I only have sweet memories about these 2 past years. We had a lot of fun, and had a great time every time we visited that place... Thank you Délibáb!

Last time I arrived 10 minutes before the arranged appointment and though Imo-chan said I'm free to go inside the confectionery, I waited for her, even I almost went to her house. After we met we got inside and gave our very very belated Christmas presents to each other. I gave Imo-chan a pack of Ferrero Rondnoir, a candle, a pair of hair-gum and a lot of little things, and I got from her one of my favourite book with which I eyed for a long time now. Thank you soooo muuuuuch Imo-chan! <3
After the coconut-flavoured mignon Imo-chan tasted a pig-shaped because of the upcoming New Year's Eve. I still stayed beside my beloved choco-cake. No doubt, my chocolate-mania is back for sure.
And Imo-chan and I tried out the green tea called Yamamoto. It has a very very delicious taste.
We had talked about many things. We had talked about what will happen to our prom night if we couldn't find a partner who is perfect for us. So: who is handsome (or maybe on it's borderline... ^^"), can dance in a good way, and taller a bit than us. Should I write down something like this more? I'm not going to to that. Time will solve our problem, right? ^^
Then we went shopping with Imo-chan. And we arranged that we're going to spend my 17th birthday together. Oh my go~~d. 17th birthday. Literally in a year I'm going to be adult... It's so unbelievable. And it's almost here. In 3 weeks... Oh my goodness...
So yes, back to the subject. We went to Rossmann (Though, I, myself prefer Müller more, just because of pocky, but in my hometown there isn't any Müller, only Rossmann. But I'm fine with it...), and we went straight to the essence corner. You know, my dear readers, we are slightly obsessed with nailpolishes by essence.
Then I walked home Imo-chan ('cause why not?) and after that I went straight to my home.
I had a wonderful days again thanks to Imo-chan. Thank you very much! <3

 またね、皆さん!

ラベル:


Monday~~
2010年9月6日月曜日 0 loves

A bejegyzés hosszáról egyenlőre nem mondok semmit. ><... Öm... Öm... Ömömöm... *értelem felsőfokon xD* Milyen nap volt ma? o.O *jól van, hülyül, megint. Amúgy tudja.* Tesi, elméletileg lyukas lett volna, de nem az, és ez gáz. Basszus. >.<... Matek: no comment. A tanárnő - öltözködésben - kicsit hajaz az általános sulis rajztanárra. Kago-chan, Imo-chan, Nyunyu-chan, és Sakume tudják kiről van szó. És ha már itt tartunk. Lányok annyira rohadtul leírhatatlanul hiányoztok, hogy nagyon!!!! T___T Otthon akarok lenniiiii~~~!! De egyébként szeretem az osztályt, komolyan. És ilyen, hogy az egész osztályt kedveljem először van életemben. Jó, van egy-két delikvens akiket nem bírok, ők általában a fiúk, de hát na. Van ilyen vízibickili.^^"'
Amúgy ma eszméletlenül jó volt az angolóra. xD Uhm, jó, alapból profiknál vagyok, ez lényegtelen most jelenleg. Elméletileg meg lett volna tartva, mert a tanár úr nem volt a suliban. A helyettes meg vagy elfelejtett bejönni - amire ugye csekély az esély százalékban - vagy nem is volt. Szóval lyukas óra number 2. Leadtam a szemészeti leletemet *hoppá, most is szemüveg nélkül szaladgálok a billentyűzeten ^^"'* amiről aztán kiderült, hogy Anya már elfaxolta - erről mondjuk tudtam -, és hogy írta a védőnőnek, hogy viszem az eredetit. Erre én visszahozhattam az eredetit mert időközben megtalálták a faxoltat. Mondom dájóó~~. ^.^"' Aztán informatikán meg bemenetit írtunk. Olyat, hogy milyen op. rendszert használunk, van-e számítógépünk otthon meg a szövegszerkesztőről, a táblázatkezelőről. Hogyan jelölhetünk ki egérhúzáson kívül, volt egy kép, arról kellett mindent leírni. Na, hát én annyit írtam, mint a nyüh. :33 Szóval mindenről, amit csak tudni kell. *áldja infó-tanárát amiért ilyen jó kezekben tanulhatott igaz csak 4 évig*
Irodalom meg egyszerűen irodalom. Meg voltam gyógytesin. Érdekesmód most örülök neki, hogy már otthon Cegléden is csináltam. Abszolút nem fáradtam el. :33
Most megyek írok némi Aishiteru-t, hoztam pendrive-on. Amúgy tanulnivalóm az már nincs, mert tegnap előre megtanultam mindent. Hehe. ^^

Oyasumi, chuu~~~, vigyázzatok magatokra!!!! Aishiteruu~~~!!

ラベル:


Kyááh aztán uvááh! T_T
2010年7月3日土曜日 0 loves

Voltam falunapon, kyááá!!! Találkoztam Imo-channal megint kyááá!!! De nem tudtam találkozni drága Kago-chanommal, áááá!!!! TTT___TTT
11 órára mentünk ki Anyuval, úgy gondoltuk a motorosokra nem vagyunk kíváncsiak. Pa-Dö-Dőről meg már eljöttünk, úgyhogy abból kimaradtunk. ^^
Amúgy elvileg úgy volt, hogy Nagyszüleim is jönnek majd, de hát amikor Anya beszélt velük egyszerűen csak odavágták, hogy hát Ők nem jönnének se ma, se holnap. Tegyük át a jövő hétre... De jóóó~ *de most tényleg*. Kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Naszóval, egen... Először Anya asszisztensével futottunk össze, aztán a Polgármesterasszonyhoz mentünk oda. Bájvigyor, némi kis kedélyes nevetéssel vegyített "Igen", "Hát persze" megvolt a részemről. Igaz, még itthon megfordult a fejemben, hogy japánul mutatkozom be, de mint Anya felvilágosított tudnak rólam, szóval felesleges lett volna. Mondjuk szerintem egész nagy poén lett volna. ^^ Imo-chanék meghívtak ebédre hozzájuk, mondtam, hogy ó, nem szükséges nálunk - mármint V.I.P.-sátorban - is lesz ebéd, de azért csak belém gyűrtek egy kis krumplisalit. *-* Nagyon finom volt! És igazán örültem annak, hogy rávettek, hogy egyek, ugyanis a pacalból - amit én imádok, tudom, hogy ez furcsán hangzik - egy falatot nem ettem. Rohadtul csípős volt, hát mondtam magamban, hogy én azt meg nem eszem a világért se! *nem szereti a csípőset* Picit még ücsörögtem Anya mellett, aztán jó pár órára egyedül hagytam - volt is bűntudatom emiatt rendesen. Mondtam is neki. És mosolygott, mert nem kellett volna bűntudatot éreznem.
Megmegmeg... Találkoztam Magdi nénivel. És annyira aranyos volt. Még amikor felléptek akkor is intett nekem gyorsan. Csak aztán utána mi húztunk haza...

És akkor most jön az "Uvááh!" rész... *az előbbi hivatott lenni a "Kyááh!" szekció*
Sajnálom - még egyszer sajnálom - Kago-chan, amiért nem tudtunk találkozni TTTT____TTTT, de nagyon-nagyon elfáradtam és hazamentünk *alig bírt már lépni szinte, még most is fájnak a lábacskái T_T*. Tényleg annyira, de aaaaaannyiraaaaaa~ *és még nyújtja évekig* sajnálom Kago-chaaan~~!!! T_T
Aztán... Megnéztem a Kuroshitsuji II openingjét, és direkte azért akartam elkezdeni nézni, mert a the GazettE "jegyzi" az op-ot. Hát most már ebből sem lesz semmi, nekem az opening abszolút nem tetszett - és most lehet megkövezni. Viszont PV ahw *q* *nyálcsorr* valami fenomenális... Mesteri! Igaz, hogy fekete-fehér, de mesteri!!! ^3^ ^^

És ennek örömére hozom is a PV-t, hogy élvezkedjetek egyet! ^^ ;) Oyasumi előre is~~!!


ラベル: