Imo-channál és még más egyéb... x3333
2010年8月5日木曜日 0 loves
Oké emberek, felkészülni, mert ez maratoni lesz. *nagy levegőt vesz, és mesélni kezd*
Nem is tudom mióta nem blogoltam... Talán vasárnap vagy szombaton? Talán egen. Akkor voltak itt Nagyszüleim, akkor keregetett idézőjelesen a sírás szélére Nagyapám. -.-"' Erről viszont nem kívánok többet mondani, mert nem. És ennyi. Film a kukába hajítva. Az igazat megvallva amúgy sincs közös témánk, - "kis hülyének" nevez a Japán-mániám miatt de ez mondjuk "mellékes"... - ráadásul mikor itt vannak, én ebéd után bevágom magam a gép elé, és élem az életem. Szóval miért is lenne? Ők csak az eminens tanulót látják bennem, az igazi énemet csak Mama és Anya ismerik. Merthát nekem történésznek kell lennem, mer' én annyira oda meg vissza vagyok a történelemért. Lesz történész a nénikém, én újságíró/író leszek!!! De hát ők ezt fel nem foghatják, mert az már nem volna méltó hozzájuk... Vasárnap (vagy szombaton? o.O"' nem emlékszem rá) is, mikor Nagymamámmal leültem úgy fél percet beszélgetni, meséltem neki Szolnokról, hogy a Sulimban majd mik lesznek szakkörök, első kérdése: "És történelem, amit Te annyira szeretsz?!" Gondoltam, basszus, muszáj mindig ide jutni?!! Az bezzeg nem érdekli, hogy Japán-szakkörre, meg Irodalom-szakkörre fogok járni, de azzal imád(nak) dicsekedni, hogy bezony az unokájuk japánul tanul és, hogy majd író lesz! Sosem értettem a logikájukat, valószínű nem is fogom megérteni. -.-
Naszóval, délután belelestem a DIM SCENE Final koncertbe, fél órát meg is tudtam nézni belőle, és a Shiroki Yuutsu nagyon a szívemhez nőtt. (Vajon miért, ugye? ^^) Most meg a Leech-et bömböltetem a hangszóróból. Ahh, valami eszméletlen, erre mindig rá kell jönnöm.
Kedden voltam kint Anyunál segíteni, és Anyu asszisztensének a fia szintén bejött egy húsz percre köbö.
Szóval elvoltam. Szerdán ültem a "babérjaimon", nem sok mindent csináltam. Kicsit elöntött a méreg, de nem lényeges.
Aishiteru-chan - a oneshot - is növöget, lassan már novella, nem oneshot. 9156 szót írtam eddig, 28 oldalas és még csak a felénél tartok nagyjából... 5844 szó múlva pedig már valóban novellának minősül. Yay!! Annyira büszke vagyok magamraaa~~~!!!
~~~~~~~~~~~~~~~
Csütörtök... Ma találkoztam Imo-channál!!!!!~~~~ Wheeee~~! x333 Annyira vártam már ezt a napoooo~~t!!! Szinte aludni alig bírtam.
Tegnap olyan fél egy környékén kerültem ágyba, de hatkor már ébren voltam. Meg még tegnap beállítottam egy ébresztést fél hétre. Egy perccel azelőtt, hogy megszólalna felnyitom a tetejét, direkte mondom magamnak, hogy "Nem ijedsz meg, nem ijedsz meg!" és akkorát ugrottam az ágyban, mint annak a rendje mikor megszólalt a félhetes ébresztő.
Aztán gyönyörűen beszakadt a körmöm mellett a bőröm, véreztem is, úgyhogy most egy - NEMRÖHÖG!!!! - Hello Kittys ragacs van a jobb mutatóujjamon. De meg kell mondanom, nagyon k a w a i i. Így, lila betűkkel, nem naggyal. Nem akarok kiabálni.
Meg találkoztam a volt napközis tanárnőmmel, aki francia és angoltanár. Plusz, jövőre Ő is Szolnokra fog járni még főiskolára.
Éééés... Mauu~~~ Azt hittem elsírom magam... *könnyezik* Mikor kiértünk Imo-chanékhoz olyan kedvesek voltak velem...
Először Imo-chan körbevezetett az egész "birtokon". És megismerkedhettem Szélvész-channal, az új kiscicájukkal, aki majdnem úgy néz ki, mint Chi, a Chi's Sweet Home-ból. Olyan kis kawaii~~. Meg emlékek rohamoztak meg, de rengeteg.
Például amikor együtt ügyeltünk a suliban a hatos terem előtti ajtónál, és sárgarépát ettünk. Úgy néztek ránk az alsóbbévesek, mint az űrlényekre, csak azért, mert mi répát ettünk és nem chipset zabáltunk tonnaszámra. ^^"' *aligeszikchipsetcsaknagyonritkánakkorsesokat* Meg megkaptam tőle a ballagáson készült képeket rólunk. KYÁÁH! Naagyon szépek lettek!!! :333
Meg névnapomra kaptam tőle egy szív alakú rúzst. Na itt értem el azt a pontot, amikor kicsin múlott, hogy ne kezdjek el sírni. Annyira meghatódtam.
Uhm... Nem is tudom. Annyi mindent csináltunk a mai nap folyamán. Reggel kilenctől este/délután/ fél ötig.
Magyar kártyával játszottunk, UNO-ztunk, torpedóztunk, voltunk "őzlesen". Az egész leírhatatlan élmény volt... Nem tudom szavakba önteni. Még mindig nem tudok szóhoz jutni, minden egyes pillanatban a mai nap eseményei járnak a fejemben...
Azt hiszem megyek. A mai nap úgy hiszem örök emlék marad a számomra... :'''333
A blog végére pedig egy DIM SCENE felvétel, a Shiroki Yuutsu-ról. Az eleje valami csodálatos, - nem hiába :33 - bár számomra az egész dal gyönyörű. Szóval... the GazettE - Shiroki Yuutsu.
(És már csak 57 nap van a Conig!!!~~)
