こんにちは!

Ma végre, hosszas egyeztetés után összehoztuk Imo-channal szokásossá vált tea- és pletyipartynkat. Kettőtől négyig, két csodálatos órát töltöttünk el együtt. ^^ Szokásunkhoz híven a Délibábba ültünk be. Legutóbb még fagyizni jöttünk, most meg már sütizni.

Imo-chan kókuszos mignon-t evett, én pedig csokitorta szeletet ettem. Megint rám tört a csokimániám, amikor csak lehet, csokit eszek. Természetesen forró teát ittunk a sütik mellé. Imo-chan egyből a "Bécsi almásrétes" fantázianevűt választotta. Jómagam, először "Yamamoto" fantázianévre hallgatót szerettem volna kipróbálni; ami citromfűvel van ízesítve, de az pillanatnyilag nem volt. Ezután megkérdeztem, örök number one favoritomból, a "Japán cseresznyéből" van-e. Nem volt. Szóval én is a "Bécsi almásrétes" mellett döntöttem. Erre viszont már csak akkor döbbentem rá, mikor Imo-chan felhívta rá a figyelmemet, én meg hosszadalmas egyik-másik szálas teatartó szagolgatás után rá is jöttem. Nem tehetünk róla Imo-chanom, olyanok vagyunk mint két tojás; mint Ying és Yang. <3 Még tudatalatt is ugyanazt választjuk. ^^

Leginkább Nővéremről kérdezett, és én pedig szörnyülködtem azon, miket éltem át az alatt a három nap alatt. Rájöttünk, Édesapja barátnője és az én nővérem valahol tulajdonságaikban kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Nem is értjük, hogy lehet, ugyebár. ^^

Meg elmeséltem neki, drága unokaöcsém miket kérdezett. Drágámat lesokkoltam szerintem, nem is kicsit.

Még rengeteg mindenről beszélgettünk, és mivel úgy alakítottuk a dolgainkat, hogy fél négyig voltunk a Délibábban, még egy fél órát sétálgattunk a belvárosban. Először Anyu volt munkahelye felé vettük az irányt, közben megnéztük a moziműsort is, és megbeszéltük, hogy egyszer majd el kéne menni együtt megnézni valamiféle filmet. De eddig még nem találtunk olyat, amire szívesen beülnénk. Ezután elmentünk az Alexandra felé, ahol Imo-chan ismét érdekes dolgot mutatott: Murakami Haruki 1Q84 című művének első két kötetét. Ott, helyben meg szerettem volna venni, ha lett volna rá lehetőségem, de lévén, hogy szombat délután 4 óra volt, az üzlet már zárva volt.

Már most elterveztük, hogy téli szünetben is össze kell ülnünk, és akkor szintén teázunk meg megnézzük a Karácsonyi Vásárt is. Istenem, de várom már! Legyen már téliszünet!

Aztán jöttek értem, Neki még volt egy kis elintéznivalója, aztán Ő is hazaindult.

Köszönöm Imo-chanom és már várom a decembert, hogy újra találkozhassunk!! <3