Óriási deja vu tört rám tegnap. Nem hiába mondják, hogy "a történelem megismétli önmagát". Két hete és egy napja ugyanígy éreztem magam. Ugyanilyen nyomott volt a hangulatom, mint ma, és mint amilyen tegnap volt. Sírnék, de nem tudok. Valójában nem is akarok. Elfogadtam, hogy csak egy voltam, és ugye én pótolható vagyok. Nem azt mondom, hogy felhúztam magam a dolgon, mert az nem volna igaz. Inkább egyfajta keserédes érzést éreztem a szívemben nomeg a mérhetetlen ürességet. Valahol számítottam rá, talán vártam is mikor következik be. Nem, nem érzem magam szomorúnak, nem vagyok az egyáltalán. De rohadtul fáj. Arra kellett rájönnöm az utóbbi időben, hogy azok "támadnak hátba" akiket a legjobban kedveltem. Akikben megbíztam, és el mertem mondani őszintén a véleményemet, nem gondolva arra, esetleg továbbadhatják. És megmondom őszintén, most már nem tud érdekelni, ha elmondta miket gondolok róla. Az egészben az fáj, hogy engem meg sem kérdez semmiről... Na jó, panaszblog bezár! ^^"'
Tegnap hazamentek Nagyszüleim. *megkönnyebbül* Aztán mi Anyuval fél háromig voltunk fent egy könyvet keresni. Miközben kerestük a könyvet Anyuci régi gyerekkönyvei is előkerültek, meg az én kedvenc könyvecskéim még kisebb koromból. Meg megtaláltuk a Pikachu-s hajgumimat is~~. Áhh, rééégi szép emlékek... Most olyan jó visszagondolni rájuk!~ ^3^
Na jó, nem rizsázok tovább, nincs mit mondanom. Megyek írni, valahogy kezdem azt érezni, hogy az ihletbombák felszínre törnek nemsokára. Ilyenkor általában beletemetkezek az írásba. Szóval valószínű, hogy 24 óráig nem hallotok felőlem semmit. (De ki tudja, lehet hogy több lesz abból a 24-ből... hehe ^^"')
De mielőtt még eltűnnék kaptok egy PV-t, ami ismételten a Regret. Azért, mert imádom. ^w^
Szombat van. Az a bűvös szombat. Ma voltam szemészeten... *drámai csönd* Nem is tudom hogyan közöljem. Nos, a helyzet az, hogy már régóta tudtam, hogy fél dipotriával rosszabb a szemem az "átlagosnál". (Ez akkor derült ki, amikor árpa volt a jobb szememen, mondjuk ez most részletkérdés. ^^"') Az orvos akkor azt mondta "Fél dioptriáért felesleges szemüveget íratni". Hátmondom... Akkor még örültem neki de miután a vizsgálaton Szolnokon kiderült, hogy a bal szememmel 60%-ot látok csak, na akkor kezdtem parázni. Jó darabig azt mondogattam magamnak is, meg Anyucinak is, hogy kiötlök valamit, hogy ne kelljen szemüvegesnek lennem. Meghogy majd betanulom a táblán a számokat csakhogy... stb., stb., stb.
Aztán anya felvilágosított, hogy ilyet nem csinálhatok, mert akkor lesz inkább a rosszabb, meg hogy inkább most hordjak szemüveget, minthogy rosszabbodjon a látásom. *igaza is van, beláttam ma reggelre* Ma már úgy álltam a dolgokhoz, hogy ha szemüveges leszek, hát legyek, nem bánom, ha meg nem happyness van. De mostmár úgy vagyok a dologgal, hogy leendő szemüveges létemre is nyappy vagyok, mert az vagyok :3 - jólmegmondtam. Nem baj. Mert mert... Szééép lila kerete lesz, és az olyan szép. *-*
Igazán említésreméltó dolog több nem történt velem, most örülök magamnak.
Holnap megyünk a keresztanyumhoz Tápióságra, meg Anyu ismerősének is lepasszoljuk a meghívót - a kislányával jól kijövök és gondoltam meghívom őket is. :)))
Már csak 21nap~~~~
Oyasumi, chuu~~ már így előre is! ^^
Azonban mielőtt még eltűnnék az éterben, befejezvén a blogolást mára kaptok még egy the GazettE Regret PV-t, HD minőségben. ^^ Azért mert ez annyira tetszik és mert olyan jó. :333 Kellemes szórakozást! ^.^
Óriási deja vu tört rám tegnap. Nem hiába mondják, hogy "a történelem megismétli önmagát". Két hete és egy napja ugyanígy éreztem magam. Ugyanilyen nyomott volt a hangulatom, mint ma, és mint amilyen tegnap volt. Sírnék, de nem tudok. Valójában nem is akarok. Elfogadtam, hogy csak egy voltam, és ugye én pótolható vagyok. Nem azt mondom, hogy felhúztam magam a dolgon, mert az nem volna igaz. Inkább egyfajta keserédes érzést éreztem a szívemben nomeg a mérhetetlen ürességet. Valahol számítottam rá, talán vártam is mikor következik be. Nem, nem érzem magam szomorúnak, nem vagyok az egyáltalán. De rohadtul fáj. Arra kellett rájönnöm az utóbbi időben, hogy azok "támadnak hátba" akiket a legjobban kedveltem. Akikben megbíztam, és el mertem mondani őszintén a véleményemet, nem gondolva arra, esetleg továbbadhatják. És megmondom őszintén, most már nem tud érdekelni, ha elmondta miket gondolok róla. Az egészben az fáj, hogy engem meg sem kérdez semmiről... Na jó, panaszblog bezár! ^^"'
Tegnap hazamentek Nagyszüleim. *megkönnyebbül* Aztán mi Anyuval fél háromig voltunk fent egy könyvet keresni. Miközben kerestük a könyvet Anyuci régi gyerekkönyvei is előkerültek, meg az én kedvenc könyvecskéim még kisebb koromból. Meg megtaláltuk a Pikachu-s hajgumimat is~~. Áhh, rééégi szép emlékek... Most olyan jó visszagondolni rájuk!~ ^3^
Na jó, nem rizsázok tovább, nincs mit mondanom. Megyek írni, valahogy kezdem azt érezni, hogy az ihletbombák felszínre törnek nemsokára. Ilyenkor általában beletemetkezek az írásba. Szóval valószínű, hogy 24 óráig nem hallotok felőlem semmit. (De ki tudja, lehet hogy több lesz abból a 24-ből... hehe ^^"')
De mielőtt még eltűnnék kaptok egy PV-t, ami ismételten a Regret. Azért, mert imádom. ^w^
Szombat van. Az a bűvös szombat. Ma voltam szemészeten... *drámai csönd* Nem is tudom hogyan közöljem. Nos, a helyzet az, hogy már régóta tudtam, hogy fél dipotriával rosszabb a szemem az "átlagosnál". (Ez akkor derült ki, amikor árpa volt a jobb szememen, mondjuk ez most részletkérdés. ^^"') Az orvos akkor azt mondta "Fél dioptriáért felesleges szemüveget íratni". Hátmondom... Akkor még örültem neki de miután a vizsgálaton Szolnokon kiderült, hogy a bal szememmel 60%-ot látok csak, na akkor kezdtem parázni. Jó darabig azt mondogattam magamnak is, meg Anyucinak is, hogy kiötlök valamit, hogy ne kelljen szemüvegesnek lennem. Meghogy majd betanulom a táblán a számokat csakhogy... stb., stb., stb.
Aztán anya felvilágosított, hogy ilyet nem csinálhatok, mert akkor lesz inkább a rosszabb, meg hogy inkább most hordjak szemüveget, minthogy rosszabbodjon a látásom. *igaza is van, beláttam ma reggelre* Ma már úgy álltam a dolgokhoz, hogy ha szemüveges leszek, hát legyek, nem bánom, ha meg nem happyness van. De mostmár úgy vagyok a dologgal, hogy leendő szemüveges létemre is nyappy vagyok, mert az vagyok :3 - jólmegmondtam. Nem baj. Mert mert... Szééép lila kerete lesz, és az olyan szép. *-*
Igazán említésreméltó dolog több nem történt velem, most örülök magamnak.
Holnap megyünk a keresztanyumhoz Tápióságra, meg Anyu ismerősének is lepasszoljuk a meghívót - a kislányával jól kijövök és gondoltam meghívom őket is. :)))
Már csak 21nap~~~~
Oyasumi, chuu~~ már így előre is! ^^
Azonban mielőtt még eltűnnék az éterben, befejezvén a blogolást mára kaptok még egy the GazettE Regret PV-t, HD minőségben. ^^ Azért mert ez annyira tetszik és mert olyan jó. :333 Kellemes szórakozást! ^.^
Name: Anna, Ange, Sora-sensei Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I like Jrock, Anime and Manga, Japan, Tokyo, My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and Aoi. I like SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends. Szeretem a Jrock-ot, animéket és mangákat, Japánt, Tokyo-t, Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és Aoi-t. Szeretem a SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I hate idiots, insincere people. Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I can speak English, Japanese and French.
My dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist. Az álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Layout: Rumi
Pictures and Icons: XXX
Background: X
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
