A cím, azt hiszem, érvényét veszti, tekintve, Sakume a plurkjén helyettem is dicsekedett. Azt viszont elfelejtette kiírni, hogy még egy TOXIC-om is van, bár ez PSC "leányvállaltos", a CLJ-től jött Németországból a SoundofJapanhoz, onnan pedig hozzám, tehát nem egyenesen Japánból érkezett. ^^ Viszont a bejegyzés címének második fele helytálló: ez az új mérgem. Édes méreg, nagyon is.
Egyébként sem vagyok az a dicsekvő típus (kivéve, ha rám jön az ötperc), mikor megcsináltam a bejegyzést, és elkezdtem feltöltögetni Picasa-ra a képeket meg is fordult a fejemben, hogy talán nem kéne, mert még a végén megkapom a "beképzelt liba" címet, ami - aki ismer, az tudja - nem vagyok. Még csak nem is közelítek hozzá.
Szóval úgy érzem, most a hetemről fogok blogolni. SD-re már nem járok (a legutóbbi kettőt ki is hagytam, bár Anya munkatársai hiányolnak onnan) annyiszor, Anyunak bejött az üzlet, októbert is csodálatosan zárta! Annyira büszke vagyok rá! A maneki neko-ja tényleg szerencsét hoz. (Az enyém is; egyre boldogabb vagyok. Ez most lehet, hogy úgy hangzik, mintha eddig nem lettem volna boldog. Ne értsetek félre, boldog voltam, de most még annál is boldogabb vagyok.)
Arról volt szó, hogy a hetemről blogolok, nem pedig a lelkiállapotomról... ^^'
Csütörtökön (igen, azelőtt képszakadás, már semmire nem emlékszem...) kikaptam egy négyes biológia kisdogát. Úgy örültem neki. Még csak nem is tanultam rá olyan sokat. Mondjuk a biológia könnyű tantárgy, de ez nem azt jelenti, hogy biológia fakultációra is fogok menni. Angolból kissé letörtem, majdnem sírtam... De semmi baj, ki tudom még javítani! Tanár úr is megmondta.
Pénteken úgy volt, hogy Noémivel japánozunk. Már második hete nem sikerült, de majd most vasárnap összehozzuk. Mivel nem értem el (a telefonom nem küldte el az SMS-t...), így megpróbáltam FB-n írni neki, és olyan este tíz környékén vettem észre a két SMS-t amit küldött, hogy nem tud jönni. Így megbeszéltük a most pénteket, amit áttetünk vasárnapra.
A hétvégém egyik napját itthon, a másikat fent Pesten, a Köki-ben töltöttem. Megbeszéltük, kb. két hete Rei-channal, hogy összefutunk valahol Pesten, hogy korrepetáljam angolból és japánból. Először úgy volt, hogy egyedül megyek, és a WestEndben találkozunk, amiből aztán megintcsak nem lett semmi, mert Neki jött közbe valami.
Köki... Nagy placc, ami még rideg is, semmi barátságosság nincs benne. Az üzletek elvesznek benne, és még most majd' egy hónappal a megnyitása után is heringérzetem támadt, ahogy lavírozgattunk Anyával az emberek között. Illetve, ahogy próbáltunk lavírozgatni, mert azt nem sűrűn lehetett ám. Képzelem, mi lehetett ott amikor megnyílt, huhú.
Mint mondtam, nagy placc, kétszer el is tévedtünk - és még lehet, hogy keveset is mondtam.
Plusz eléggé megrázó élményben is volt részem: kétszer kisültem a korlátoktól. Na, mondom, én a Kökiben innentől nem kapaszkodok! Úgyhogy olyan messzire kerültem a korláttól, amennyire csak lehetett.
Aztán a másik: miféle pláza az olyan, amiben nincs Makudo, emberek? (A továbbiakban Megdöglesz, Anyuval így hívjuk magunk között.) De persze KFC az van. Sebaj. Végül is, Megdögleszből már annyi van. Kell egy kicsi teret adni a konkurenciának is. ^^
Vasárnap (ebből nem nehéz kitalálni, hogy szombaton voltam fent Pesten.) eljött Sakume és közli velem, hogy Dave hívta kb. másfél órája, hogy menjünk át hozzá, mert ugye tegnapelőtt töltötte be a 16-ot. Egyrészt az futott le bennem, hogy "Egyem azt az édes lelkedet, nem így kell megszervezni egy bulit!", másrészt nekem minden procikám tiltakozott az ellen, hogy én kitegyem a lábamat aznap a házból. Végül csak rászántam magam, és még szerencsénk is volt, csak mi hárman voltunk már, a nagy vendégsereg elment már, mire mi lezártuk magunkban a dolgot és elindultunk az amúgy két házzal arrébb lakó Dave-hez. Illetve inkább csak én, mert Sakume nem vívódott. De hogy én mit agyaltam azon, hogy mi legyen. Beillettem volna egyszemélyes kabarétársulatnak is.
Az eredetileg filmes délutánból lett egy hülyéskedős-beszélgetős-bunyózós nap. xD Dave-éknél beszélgettünk, nálunk hülyültünk, meg Sakume és Dave bunyózott. Meg Dave csikizett minket, aztán mi meg visszacsikiztük. Plusz filmre vettem, ahogy Dave Maximum the Hormone-ra riszál, amit aztán végülis kitörtöltem. De kifejezetten vicces volt. ^^
Tegnapelőtt voltam Nagyszüleimnél, és nagy előrelépést tudhatok magam mögött. Az idei volt az első olyan év, hogy nem sírva jöttem ki Apukámtól a temetőből. Holnap pedig megyek Nővéremhez, szombatig nála leszek. Megpróbálok szombat délután Imo-channal beszélni, vasárnap pedig Noémivel japánozni.
Zárom soraimat, talán szombat estefelé megint leszek. Addig is,
A cím, azt hiszem, érvényét veszti, tekintve, Sakume a plurkjén helyettem is dicsekedett. Azt viszont elfelejtette kiírni, hogy még egy TOXIC-om is van, bár ez PSC "leányvállaltos", a CLJ-től jött Németországból a SoundofJapanhoz, onnan pedig hozzám, tehát nem egyenesen Japánból érkezett. ^^ Viszont a bejegyzés címének második fele helytálló: ez az új mérgem. Édes méreg, nagyon is.
Egyébként sem vagyok az a dicsekvő típus (kivéve, ha rám jön az ötperc), mikor megcsináltam a bejegyzést, és elkezdtem feltöltögetni Picasa-ra a képeket meg is fordult a fejemben, hogy talán nem kéne, mert még a végén megkapom a "beképzelt liba" címet, ami - aki ismer, az tudja - nem vagyok. Még csak nem is közelítek hozzá.
Szóval úgy érzem, most a hetemről fogok blogolni. SD-re már nem járok (a legutóbbi kettőt ki is hagytam, bár Anya munkatársai hiányolnak onnan) annyiszor, Anyunak bejött az üzlet, októbert is csodálatosan zárta! Annyira büszke vagyok rá! A maneki neko-ja tényleg szerencsét hoz. (Az enyém is; egyre boldogabb vagyok. Ez most lehet, hogy úgy hangzik, mintha eddig nem lettem volna boldog. Ne értsetek félre, boldog voltam, de most még annál is boldogabb vagyok.)
Arról volt szó, hogy a hetemről blogolok, nem pedig a lelkiállapotomról... ^^'
Csütörtökön (igen, azelőtt képszakadás, már semmire nem emlékszem...) kikaptam egy négyes biológia kisdogát. Úgy örültem neki. Még csak nem is tanultam rá olyan sokat. Mondjuk a biológia könnyű tantárgy, de ez nem azt jelenti, hogy biológia fakultációra is fogok menni. Angolból kissé letörtem, majdnem sírtam... De semmi baj, ki tudom még javítani! Tanár úr is megmondta.
Pénteken úgy volt, hogy Noémivel japánozunk. Már második hete nem sikerült, de majd most vasárnap összehozzuk. Mivel nem értem el (a telefonom nem küldte el az SMS-t...), így megpróbáltam FB-n írni neki, és olyan este tíz környékén vettem észre a két SMS-t amit küldött, hogy nem tud jönni. Így megbeszéltük a most pénteket, amit áttetünk vasárnapra.
A hétvégém egyik napját itthon, a másikat fent Pesten, a Köki-ben töltöttem. Megbeszéltük, kb. két hete Rei-channal, hogy összefutunk valahol Pesten, hogy korrepetáljam angolból és japánból. Először úgy volt, hogy egyedül megyek, és a WestEndben találkozunk, amiből aztán megintcsak nem lett semmi, mert Neki jött közbe valami.
Köki... Nagy placc, ami még rideg is, semmi barátságosság nincs benne. Az üzletek elvesznek benne, és még most majd' egy hónappal a megnyitása után is heringérzetem támadt, ahogy lavírozgattunk Anyával az emberek között. Illetve, ahogy próbáltunk lavírozgatni, mert azt nem sűrűn lehetett ám. Képzelem, mi lehetett ott amikor megnyílt, huhú.
Mint mondtam, nagy placc, kétszer el is tévedtünk - és még lehet, hogy keveset is mondtam.
Plusz eléggé megrázó élményben is volt részem: kétszer kisültem a korlátoktól. Na, mondom, én a Kökiben innentől nem kapaszkodok! Úgyhogy olyan messzire kerültem a korláttól, amennyire csak lehetett.
Aztán a másik: miféle pláza az olyan, amiben nincs Makudo, emberek? (A továbbiakban Megdöglesz, Anyuval így hívjuk magunk között.) De persze KFC az van. Sebaj. Végül is, Megdögleszből már annyi van. Kell egy kicsi teret adni a konkurenciának is. ^^
Vasárnap (ebből nem nehéz kitalálni, hogy szombaton voltam fent Pesten.) eljött Sakume és közli velem, hogy Dave hívta kb. másfél órája, hogy menjünk át hozzá, mert ugye tegnapelőtt töltötte be a 16-ot. Egyrészt az futott le bennem, hogy "Egyem azt az édes lelkedet, nem így kell megszervezni egy bulit!", másrészt nekem minden procikám tiltakozott az ellen, hogy én kitegyem a lábamat aznap a házból. Végül csak rászántam magam, és még szerencsénk is volt, csak mi hárman voltunk már, a nagy vendégsereg elment már, mire mi lezártuk magunkban a dolgot és elindultunk az amúgy két házzal arrébb lakó Dave-hez. Illetve inkább csak én, mert Sakume nem vívódott. De hogy én mit agyaltam azon, hogy mi legyen. Beillettem volna egyszemélyes kabarétársulatnak is.
Az eredetileg filmes délutánból lett egy hülyéskedős-beszélgetős-bunyózós nap. xD Dave-éknél beszélgettünk, nálunk hülyültünk, meg Sakume és Dave bunyózott. Meg Dave csikizett minket, aztán mi meg visszacsikiztük. Plusz filmre vettem, ahogy Dave Maximum the Hormone-ra riszál, amit aztán végülis kitörtöltem. De kifejezetten vicces volt. ^^
Tegnapelőtt voltam Nagyszüleimnél, és nagy előrelépést tudhatok magam mögött. Az idei volt az első olyan év, hogy nem sírva jöttem ki Apukámtól a temetőből. Holnap pedig megyek Nővéremhez, szombatig nála leszek. Megpróbálok szombat délután Imo-channal beszélni, vasárnap pedig Noémivel japánozni.
Zárom soraimat, talán szombat estefelé megint leszek. Addig is,
Name: Anna, Ange, Sora-sensei Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I like Jrock, Anime and Manga, Japan, Tokyo, My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and Aoi. I like SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends. Szeretem a Jrock-ot, animéket és mangákat, Japánt, Tokyo-t, Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és Aoi-t. Szeretem a SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I hate idiots, insincere people. Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I can speak English, Japanese and French.
My dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist. Az álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Layout: Rumi
Pictures and Icons: XXX
Background: X
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
