SD-s beszámolómmal kicsit elkéstem, nemsokára itt a következő, holnapután StartNapra (továbbiakban SN) megyünk Anyuval meg még két üzlettársával... Tök jó lesz, mert hót korán kell kelni, hogy fél kilencre felérjünk Pestre. -.-"' De azért örülök, mert olyanokkal találkozhatok, akik példaképértékűek a számomra. *w*
Öhm. Na igen. SD. Úgy volt, hogy folyton folyvást kattogtatni fogom a fényképezőgépet, ehelyett egy kemény képet sikerült - és az se lett a legjobb - összehoznom még a legeslegelején. Megmondva az igazat egyetlen előadás maradt meg úgy teljes egészében a fejemben. Nem áll szándékomban szóról szóra leírni, ne ijedjetek meg.
Nos, a lényeg az, hogy az előadó hölgy szülei is benne vannak a rendszerben, amiben Anyum.
A szülei révén egyébként a termékekkel 10 éves kora körül ismerkedett meg.
Annyi érdekes dolgot mondott. Például nemrég volt kint Japánban. x333 Eredetileg egyébként közgazdásznak tanult, mégis itt kötött ki. Meg elmesélte, hogy miután visszament Nyíregyre a szüleihez egyetem után a szerelem visszahozta Pestre, és Édesanyja "ultimátumot" adott neki: vagy keres magának munkát vagy épít akkora üzletet a rendszerben, hogy meg tudjon élni belőle. ^^
A vicces az a dologban, hogy én hét és fél évesen, mikor Anyu belépett ebbe az egészbe minden bemutatóján ott ültem, és három hónap múlva már a plüssállataimnak és a babáimnak tartottam bemutatót. ^.^
Most 16 éves vagyok, Anyu 8 éve van a rendszerben, három éve rendszeresen mindenSD-n részt veszek, a szombatjaimat minden hónapban legalább egyszer arra áldozom fel, hogy a jövőm érdekében tervezzek, és lépjek. Bulik és barátokkal való tali helyett fent ülök Pesten a Syma Csarnokban, és fejtágításon veszek részt, csomó-csomó új dologgal bővül a tudáskészletem. De tudjátok mit? Egyáltalán nem bánom. Nekem ez így jó, és nem kívánok rajta változtatni. Mellesleg már alig két év, és én is Anyu csapatát erősíthetem. Jajdejó lesz~ *w*
MÁS!
Tegnapelőtt itt volt nálunk Kago. Köszönöm! *-* Nagyon jó volt Veled végigbeszélgetni a délutánt! ^^ És tök jó látni Poupée-n is. :3
Tegnap végérvényesen eldőlt bennem valami. Mondhatnám megvilágosultam. Van még kb. egy hónapom, hogy felkészüljek a nyelvvizsgára. Van még valami, amin úgy kell teljesítenem, hogy egy stresszforrást megszűntethessek az életemben. El kell jutnom minden áron a MondoCon-ra jövőre ha törik, ha szakad. Tolmács akarok lenni. PR-manager. Fordító. Újságíró. Találkozni akarok *elharapja a mondatot*... És lesz fél évem megcsinálni az alapfoknak megfelelő szintet a Nemzetköziben. Aki akarja úgyis érti mire gondolok.
Szintén tegnap mutattam Anyunak egy blogot. És akkor megkérdeztem tőle: "Ha kimegyek Japánba mennyi költőpénzzel engedsz el?" Megkaptam az ultimátumot én is. A válasz az volt: "Akkora üzletet építesz, hogy Neked megfelelő legyen az, amennyit keresel."
Nyamm hol kezdjem? Uhm talán a tegnapi elnevezési-problémánál... Kawaii-chan végül a Suzuki Kawaii (vagy Kawaii Suzuki, teljesen mindegy) nevet kapta. Azért, mert Kago-chantól kaptam. Először tényleg tanácstalan voltam, aztán ahogy lent ültem Anyuval a konyhában olyan éjfél körül és krumplisalit ettem, meg a kutyus is az ölemben volt, akkor világosultam meg.
Ezután, amikor Anya kozmetikázott a kezembe akadt a fényképező, és vagy hatszor lefényképeztem a zászlót, meg egy tücsökszerű zöld kis akármit, ami a képen egyébként egy fekete pöttynek látszik. Aztán Anya lefedte egy piros tetővel, nem bírtam ki, úgyis le kellett fényképeznem. ^^ Mert nem én lennék. ^^"'
Reggel - kemény 7 óra alvás után - 9-kor keltem. És kijött rajtam a fotózási mánia, megint mindent lefotóztam. Na jó, majdnem mindent. Évek óta próbálom lencsevégre kapni Anyut, de sosem sikerül! ><"' :333 *q* - csodás fotóalany! Meg sem moccan, miközben fényképezek ^^.
Délután hazavittük Mamit, én meg megkérdeztem Anyutól, még jóval azelőtt, hogy Mamit hazavittük, esetleg nem-e lehetne-e *direkt írtam így :)))* az, hogy átmenjünk Szolnokra, végig sétálni a sétányon, gyönyörködni a Tiszában meg csak úgy, hogy kicsit lazuljunk. Szóval fogtuk magunkat, és olyan negyed-fél 6 környékén elindultunk Szolnokra a Sulimhoz. Jááj, annyiszor mondtam anyunak, hogy milyen büszke vagyok magamra, amiért bejutottam ide!!! x333 És rá kellett döbbennem, hogy baromira jól döntöttem, hogy kollégista leszek végülis, és bár fognak hiányozni a barátaim, és Anya is *ő végképp T_T*, mert nem igazán szerettem volna itthonra járni, pluszbónuszként pedig - akármennyire hiányoznak is kb. ketten az osztályomból - nem szívesen lettem volna abba a "kasztba" beosztva, ahova eddig 8 évig bezártak. Így legalább tényleg kibontakozhatok. És csodás környezetben leszek. x"333 Jó, van egy templom a sétánnyal párhuzamos utcában, aminek a harangjátéka jól - egyenesen olyan, mintha a kolesz mellett lenne a templom - hallatszódik a kollégiumnál is, de hát az nulla kétszer áthúzva. A nyakam rá, hogy olyan fáradt leszek, hogy engem majd pont az fog érdekelni, mikor mennyit üt az óra. Mondtam is Anyunak.
Namegaztán... Nagyshowvolt!!!! *előre nevet* Vagy 25 szobacirkálót *értsd: pici kutyát* láttunk. Anya meg is jegyezte: "Nem igaz, Szolnokon mindenki kutyát sétáltat?!" És erre mindketten elnevettük magunkat. Meg megnéztük a Szigligeti Színház műsorát, és mondtuk, hogy el kéne menni Szolnokra 20-án, mert meg kéne nézni a programokat. Meglátjuk mi lesz belőle... ^^
Már csak nagyjából egy hét és megérkezik a DVD!!!! ^^ Yaaay!!! Nem bírok várniii~~~!!! Bárcsak megérkezne már a mail, hogy 1-2 napon belül küldiiiiiii~~~k!!! *kikapcs*
Meg rátaláltam a Chizuru originaljára, ami a FILM BUG 2-n foglal helyet. Igazából nem néztem végig mert sietni akartam a blogolással - érdekesmód, már így is három és fél órája írom a blogot. ^^'" Um... Szóval nem néztem végig, de majd végig fogom.
Holnap nem vagyok itthon, a patikában segédkezek. Oyasumi~~~!
P.S.: 47 nap a Conig!!!! *Uramisten, 47... Már csak 47...*
SD-s beszámolómmal kicsit elkéstem, nemsokára itt a következő, holnapután StartNapra (továbbiakban SN) megyünk Anyuval meg még két üzlettársával... Tök jó lesz, mert hót korán kell kelni, hogy fél kilencre felérjünk Pestre. -.-"' De azért örülök, mert olyanokkal találkozhatok, akik példaképértékűek a számomra. *w*
Öhm. Na igen. SD. Úgy volt, hogy folyton folyvást kattogtatni fogom a fényképezőgépet, ehelyett egy kemény képet sikerült - és az se lett a legjobb - összehoznom még a legeslegelején. Megmondva az igazat egyetlen előadás maradt meg úgy teljes egészében a fejemben. Nem áll szándékomban szóról szóra leírni, ne ijedjetek meg.
Nos, a lényeg az, hogy az előadó hölgy szülei is benne vannak a rendszerben, amiben Anyum.
A szülei révén egyébként a termékekkel 10 éves kora körül ismerkedett meg.
Annyi érdekes dolgot mondott. Például nemrég volt kint Japánban. x333 Eredetileg egyébként közgazdásznak tanult, mégis itt kötött ki. Meg elmesélte, hogy miután visszament Nyíregyre a szüleihez egyetem után a szerelem visszahozta Pestre, és Édesanyja "ultimátumot" adott neki: vagy keres magának munkát vagy épít akkora üzletet a rendszerben, hogy meg tudjon élni belőle. ^^
A vicces az a dologban, hogy én hét és fél évesen, mikor Anyu belépett ebbe az egészbe minden bemutatóján ott ültem, és három hónap múlva már a plüssállataimnak és a babáimnak tartottam bemutatót. ^.^
Most 16 éves vagyok, Anyu 8 éve van a rendszerben, három éve rendszeresen mindenSD-n részt veszek, a szombatjaimat minden hónapban legalább egyszer arra áldozom fel, hogy a jövőm érdekében tervezzek, és lépjek. Bulik és barátokkal való tali helyett fent ülök Pesten a Syma Csarnokban, és fejtágításon veszek részt, csomó-csomó új dologgal bővül a tudáskészletem. De tudjátok mit? Egyáltalán nem bánom. Nekem ez így jó, és nem kívánok rajta változtatni. Mellesleg már alig két év, és én is Anyu csapatát erősíthetem. Jajdejó lesz~ *w*
MÁS!
Tegnapelőtt itt volt nálunk Kago. Köszönöm! *-* Nagyon jó volt Veled végigbeszélgetni a délutánt! ^^ És tök jó látni Poupée-n is. :3
Tegnap végérvényesen eldőlt bennem valami. Mondhatnám megvilágosultam. Van még kb. egy hónapom, hogy felkészüljek a nyelvvizsgára. Van még valami, amin úgy kell teljesítenem, hogy egy stresszforrást megszűntethessek az életemben. El kell jutnom minden áron a MondoCon-ra jövőre ha törik, ha szakad. Tolmács akarok lenni. PR-manager. Fordító. Újságíró. Találkozni akarok *elharapja a mondatot*... És lesz fél évem megcsinálni az alapfoknak megfelelő szintet a Nemzetköziben. Aki akarja úgyis érti mire gondolok.
Szintén tegnap mutattam Anyunak egy blogot. És akkor megkérdeztem tőle: "Ha kimegyek Japánba mennyi költőpénzzel engedsz el?" Megkaptam az ultimátumot én is. A válasz az volt: "Akkora üzletet építesz, hogy Neked megfelelő legyen az, amennyit keresel."
Nyamm hol kezdjem? Uhm talán a tegnapi elnevezési-problémánál... Kawaii-chan végül a Suzuki Kawaii (vagy Kawaii Suzuki, teljesen mindegy) nevet kapta. Azért, mert Kago-chantól kaptam. Először tényleg tanácstalan voltam, aztán ahogy lent ültem Anyuval a konyhában olyan éjfél körül és krumplisalit ettem, meg a kutyus is az ölemben volt, akkor világosultam meg.
Ezután, amikor Anya kozmetikázott a kezembe akadt a fényképező, és vagy hatszor lefényképeztem a zászlót, meg egy tücsökszerű zöld kis akármit, ami a képen egyébként egy fekete pöttynek látszik. Aztán Anya lefedte egy piros tetővel, nem bírtam ki, úgyis le kellett fényképeznem. ^^ Mert nem én lennék. ^^"'
Reggel - kemény 7 óra alvás után - 9-kor keltem. És kijött rajtam a fotózási mánia, megint mindent lefotóztam. Na jó, majdnem mindent. Évek óta próbálom lencsevégre kapni Anyut, de sosem sikerül! ><"' :333 *q* - csodás fotóalany! Meg sem moccan, miközben fényképezek ^^.
Délután hazavittük Mamit, én meg megkérdeztem Anyutól, még jóval azelőtt, hogy Mamit hazavittük, esetleg nem-e lehetne-e *direkt írtam így :)))* az, hogy átmenjünk Szolnokra, végig sétálni a sétányon, gyönyörködni a Tiszában meg csak úgy, hogy kicsit lazuljunk. Szóval fogtuk magunkat, és olyan negyed-fél 6 környékén elindultunk Szolnokra a Sulimhoz. Jááj, annyiszor mondtam anyunak, hogy milyen büszke vagyok magamra, amiért bejutottam ide!!! x333 És rá kellett döbbennem, hogy baromira jól döntöttem, hogy kollégista leszek végülis, és bár fognak hiányozni a barátaim, és Anya is *ő végképp T_T*, mert nem igazán szerettem volna itthonra járni, pluszbónuszként pedig - akármennyire hiányoznak is kb. ketten az osztályomból - nem szívesen lettem volna abba a "kasztba" beosztva, ahova eddig 8 évig bezártak. Így legalább tényleg kibontakozhatok. És csodás környezetben leszek. x"333 Jó, van egy templom a sétánnyal párhuzamos utcában, aminek a harangjátéka jól - egyenesen olyan, mintha a kolesz mellett lenne a templom - hallatszódik a kollégiumnál is, de hát az nulla kétszer áthúzva. A nyakam rá, hogy olyan fáradt leszek, hogy engem majd pont az fog érdekelni, mikor mennyit üt az óra. Mondtam is Anyunak.
Namegaztán... Nagyshowvolt!!!! *előre nevet* Vagy 25 szobacirkálót *értsd: pici kutyát* láttunk. Anya meg is jegyezte: "Nem igaz, Szolnokon mindenki kutyát sétáltat?!" És erre mindketten elnevettük magunkat. Meg megnéztük a Szigligeti Színház műsorát, és mondtuk, hogy el kéne menni Szolnokra 20-án, mert meg kéne nézni a programokat. Meglátjuk mi lesz belőle... ^^
Már csak nagyjából egy hét és megérkezik a DVD!!!! ^^ Yaaay!!! Nem bírok várniii~~~!!! Bárcsak megérkezne már a mail, hogy 1-2 napon belül küldiiiiiii~~~k!!! *kikapcs*
Meg rátaláltam a Chizuru originaljára, ami a FILM BUG 2-n foglal helyet. Igazából nem néztem végig mert sietni akartam a blogolással - érdekesmód, már így is három és fél órája írom a blogot. ^^'" Um... Szóval nem néztem végig, de majd végig fogom.
Holnap nem vagyok itthon, a patikában segédkezek. Oyasumi~~~!
P.S.: 47 nap a Conig!!!! *Uramisten, 47... Már csak 47...*
Name: Anna, Ange, Sora-sensei Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I like Jrock, Anime and Manga, Japan, Tokyo, My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and Aoi. I like SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends. Szeretem a Jrock-ot, animéket és mangákat, Japánt, Tokyo-t, Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és Aoi-t. Szeretem a SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I hate idiots, insincere people. Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I can speak English, Japanese and French.
My dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist. Az álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Layout: Rumi
Pictures and Icons: XXX
Background: X
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
