Funny moments. ^^
こんばんはみんなさん!
Újabb, majdhogynem eseménytelennek mondható hét telt el. Múlt héten szombaton Imo-channal találkoztam (lásd: a jelen bejegyzés alatti bejegyzést.), a vasárnapom eseménytelenül telt el. Egész nap kémiát tanultam és Juuyon Sai no Knife-ot hallgattam, Ruka Facebook postjának köszönhetően. Azóta sem tudtam leállni vele. ^^'
Hétfőn megírtam egy kémia TZ-t, egy angol röpit kaptam ki. Virult a fejem, az enyém lett az egyetlen ötös, 90%-os eredménnyel. ^^ Igazából az egész úgy indult ki még múlt csütörtökön, hogy drága angol tanár uram íratott velünk a szenvedő szerkezetből, ami a csoport 100%-ának maxpontos feladat lett, de a szavakkal a csoport 50-70%-a nem volt tisztában. Pedig oly' egyszerű szavacskák voltak. ^^" Föcim volt hetedik órában, holott megtehettem volna, (ha a pénteki óra nem marad el, de persze a verseny az verseny, helyt kell állni. ^^) hogy beülök a könyvtárba, és japánozok. Ó, de jó lett volna. Sebaj, majd két hét múlva. És persze ECDL-eztem is. 15 perc alatt megvolt a prezentációm. ^^
Kedden. Úristen, a kedd már megint kiesett! Nem, az nem lehet, valami említésreméltó csak történt... Oh, igen, haladtam a japánnal. Lyukas óra, úgy szeretlek! <3 Ja, igen! Megtudtam, hogy az ECDL-em sikeres volt, és megírtam egy ECDL-feladatból álló prezentáció dolgozatot, amit - mint utólag megtudtam - meg sem kellett volna írnom, tekitve, hogy csak 2 hibám volt a vizsgán. Háá, mondom, nem baj, egy potyaötös mindig jól jön. ^^
Szerdán lyukas órában ismételten japánt tanultam. Fizika után talán én húztam először ki a csíkot a teremből nap végén, rohantam haza, mert az én kis kuckóm mindennap úgy hiányzik amikor suliban vagyok.
Csütörtök és a mai nap szintén eseménytelen volt. Hatodik órára beültem informatikázni, előtte Ruka-val beszélgettem, utána tanárnővel még pletykálgattunk vagy húsz percet legalább. Ezután jött Katie-m, földrajz érettségizni volt a drága, és nagyon büszke vagyok rá, mert nem izgult! ^^ Ezúton is gratulálok Neked! :)) Mikor hazajöttem magamba gyömöszöltem a croissantomat, leültem tv-zni egy kicsit, aztán elmentünk egy kicsit vásárolgatni meg nézegetni. Először az Alexandrába mentünk, az előző bejegyzésben említett Murakami könyvekért, valamint még beszereztem egy NANA mangát és 3 könyvet a nyelvvizsgámhoz angolból, mert úgy érzem nem sok segítséget fogok kapni a tanáromtól... Na, de mindegy is. ^^ Ezután pedig a közelben lévő bútorboltba mentünk be, szétnézés gyanánt. Amiből aztán két puff és egy kicsi éjjeli szekrény lett a szobámba, hogy Anyánál végre helyreálljon a rend, mert jelenleg az Ő egyik éjjeli szekrénye van nálam. ^^' Most pedig jön a vicces sztori. Hazaérünk, nagyban csinálgatom a nyelvvizsgás feladatokat a feladatgyűjteményben, és a nyakamhoz nyúlok, mondván megszorongatom egy kicsit a drága pengetőmet... Nem találom. Úristen, hol lehet? Mi van ha elvesztettem?! Sikítottam egy hatalmasat, hogy "Anyaaaa!! Nem találom a pengetőmet!". Az egész felső szintet felforgattam a pengetőm után, és sehol. Lent is kerestem, de nem volt ott sem. Már-már azt hittem, elhagytam. Mivel reggel a nagy sietség közepette nem tudtam rendesen bekapcsolni a szemecskébe, hanem csak átfogtam a szemecskét a lánc kapcsolójával, elképzelhetőnek tartottam. Mindent számításba vettem, mikor eshetett ki a nyakamból. Talán mikor jöttem hazafelé, mikor a könyvesboltban voltunk, vagy talán mikor a bútorboltban sétálgattunk. Még el is pityeredtem, hiszen nagyon fontos számomra az a pengető, és tanácstalan voltam. Aztán Anya mondta, hogy rendeljek a SakuraZakától még egyet (anno, mikor először kértem tőlük a pengetőt egy csomó másikat is rendeltek, amik mondjuk azóta már elfogytak, gondoltam, hátha hoznak még be). Rendebn, megírom a levelet, hogy ilyen és ilyen pengetőt szeretnék rendelni, be tudják-e hozni. Levél elküld, e-mailfiók bezár. Behajlítottam a jobb karomat, valami hideget éreztem a könyökömnél. Szépen diszkréten megnéztem mi lehet az és voilá, megvolt a pengetőm. Erre azért nem gondoltam volna, hogy a pólómban lesz. De a lényeg, hogy megvan. Egyébiránt a Sakura azóta sem válaszolt a levelemre, talán jobb is. Noha ha ne adj Isten bekövetkezne az elvesztés, mindig jól jön egy pót. De az már nem lesz olyan, mint az "eredeti", amivel annyi mindenen keresztül mentünk. ^^
おやすみなさいみんなさん! まったねー! ラベル: the GazettE - Tomorrow Never Dies
|
Funny moments. ^^
こんばんはみんなさん!
Újabb, majdhogynem eseménytelennek mondható hét telt el. Múlt héten szombaton Imo-channal találkoztam (lásd: a jelen bejegyzés alatti bejegyzést.), a vasárnapom eseménytelenül telt el. Egész nap kémiát tanultam és Juuyon Sai no Knife-ot hallgattam, Ruka Facebook postjának köszönhetően. Azóta sem tudtam leállni vele. ^^'
Hétfőn megírtam egy kémia TZ-t, egy angol röpit kaptam ki. Virult a fejem, az enyém lett az egyetlen ötös, 90%-os eredménnyel. ^^ Igazából az egész úgy indult ki még múlt csütörtökön, hogy drága angol tanár uram íratott velünk a szenvedő szerkezetből, ami a csoport 100%-ának maxpontos feladat lett, de a szavakkal a csoport 50-70%-a nem volt tisztában. Pedig oly' egyszerű szavacskák voltak. ^^" Föcim volt hetedik órában, holott megtehettem volna, (ha a pénteki óra nem marad el, de persze a verseny az verseny, helyt kell állni. ^^) hogy beülök a könyvtárba, és japánozok. Ó, de jó lett volna. Sebaj, majd két hét múlva. És persze ECDL-eztem is. 15 perc alatt megvolt a prezentációm. ^^
Kedden. Úristen, a kedd már megint kiesett! Nem, az nem lehet, valami említésreméltó csak történt... Oh, igen, haladtam a japánnal. Lyukas óra, úgy szeretlek! <3 Ja, igen! Megtudtam, hogy az ECDL-em sikeres volt, és megírtam egy ECDL-feladatból álló prezentáció dolgozatot, amit - mint utólag megtudtam - meg sem kellett volna írnom, tekitve, hogy csak 2 hibám volt a vizsgán. Háá, mondom, nem baj, egy potyaötös mindig jól jön. ^^
Szerdán lyukas órában ismételten japánt tanultam. Fizika után talán én húztam először ki a csíkot a teremből nap végén, rohantam haza, mert az én kis kuckóm mindennap úgy hiányzik amikor suliban vagyok.
Csütörtök és a mai nap szintén eseménytelen volt. Hatodik órára beültem informatikázni, előtte Ruka-val beszélgettem, utána tanárnővel még pletykálgattunk vagy húsz percet legalább. Ezután jött Katie-m, földrajz érettségizni volt a drága, és nagyon büszke vagyok rá, mert nem izgult! ^^ Ezúton is gratulálok Neked! :))
Mikor hazajöttem magamba gyömöszöltem a croissantomat, leültem tv-zni egy kicsit, aztán elmentünk egy kicsit vásárolgatni meg nézegetni. Először az Alexandrába mentünk, az előző bejegyzésben említett Murakami könyvekért, valamint még beszereztem egy NANA mangát és 3 könyvet a nyelvvizsgámhoz angolból, mert úgy érzem nem sok segítséget fogok kapni a tanáromtól... Na, de mindegy is. ^^
Ezután pedig a közelben lévő bútorboltba mentünk be, szétnézés gyanánt. Amiből aztán két puff és egy kicsi éjjeli szekrény lett a szobámba, hogy Anyánál végre helyreálljon a rend, mert jelenleg az Ő egyik éjjeli szekrénye van nálam. ^^'
Most pedig jön a vicces sztori. Hazaérünk, nagyban csinálgatom a nyelvvizsgás feladatokat a feladatgyűjteményben, és a nyakamhoz nyúlok, mondván megszorongatom egy kicsit a drága pengetőmet... Nem találom. Úristen, hol lehet? Mi van ha elvesztettem?! Sikítottam egy hatalmasat, hogy "Anyaaaa!! Nem találom a pengetőmet!". Az egész felső szintet felforgattam a pengetőm után, és sehol. Lent is kerestem, de nem volt ott sem. Már-már azt hittem, elhagytam. Mivel reggel a nagy sietség közepette nem tudtam rendesen bekapcsolni a szemecskébe, hanem csak átfogtam a szemecskét a lánc kapcsolójával, elképzelhetőnek tartottam. Mindent számításba vettem, mikor eshetett ki a nyakamból. Talán mikor jöttem hazafelé, mikor a könyvesboltban voltunk, vagy talán mikor a bútorboltban sétálgattunk. Még el is pityeredtem, hiszen nagyon fontos számomra az a pengető, és tanácstalan voltam. Aztán Anya mondta, hogy rendeljek a SakuraZakától még egyet (anno, mikor először kértem tőlük a pengetőt egy csomó másikat is rendeltek, amik mondjuk azóta már elfogytak, gondoltam, hátha hoznak még be). Rendebn, megírom a levelet, hogy ilyen és ilyen pengetőt szeretnék rendelni, be tudják-e hozni. Levél elküld, e-mailfiók bezár. Behajlítottam a jobb karomat, valami hideget éreztem a könyökömnél. Szépen diszkréten megnéztem mi lehet az és voilá, megvolt a pengetőm.
Erre azért nem gondoltam volna, hogy a pólómban lesz. De a lényeg, hogy megvan.
Egyébiránt a Sakura azóta sem válaszolt a levelemre, talán jobb is. Noha ha ne adj Isten bekövetkezne az elvesztés, mindig jól jön egy pót. De az már nem lesz olyan, mint az "eredeti", amivel annyi mindenen keresztül mentünk. ^^
おやすみなさいみんなさん! まったねー!
ラベル: the GazettE - Tomorrow Never Dies
Anna
Name: Anna, Ange, Sora-sensei
Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I
like Jrock, Anime and Manga,
Japan, Tokyo,
My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and
Aoi. I like
SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends.
Szeretem a
Jrock-ot, animéket és mangákat,
Japánt, Tokyo-t,
Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és
Aoi-t.
Szeretem a
SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I
hate idiots, insincere people.
Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I
can speak English, Japanese and French.
My
dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist.
Az
álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
|
