Tanabata Matsuri in Hungary
こんにちは！
Mielőtt bárkit megtévesztene a cím, a blog a Japán Napokról fog szólni. Köszönöm! *meghajol* Mellesleg popcorn, Coca-cola (esetleg Nestea-s zöldtea) és egyéb harapnivaló bekészítése ajánlott a számítógép mellé, mert hosszú bejegyzés elébe néztek Kedves Olvasók! :33
Kezdeném azzal, hogy kicsi a világ emberek, nagyon kicsi. ^^ De erről majd egy pöppet később.
Na tehát. Reggel fél hatkor csörög a Cockroach, ideje volna felkelni. Egy fél órára visszadőltem, 6.07-kor pedig mint akit az ágyúból lőttek ki, letrappoltam az emeletről, hogy "úúúúristen, nekem még hajat is kell mosnom!" Amint leértem, csak hogy egy kicsit felpörgessem magam felbontottam az egyik energiaitalt, amiből kemény egy kortyot meg is ittam, aztán eszembe jutott, hogy éhgyomorra nem sűrűn volna jó... ^^"' Anya meg akkor jött le, mikor én már rég a kádban ücsörögtem. És hétig ki sem szálltam onnan. ^^ Ja, amúgy Imo-channal, az édesanyjával, meg az öcsikéjével mentünk. Fél nyolc. nyolc között érkeztek meg, aztán indultunk is fel Pestre - kocsival mentünk Pesterzsébetig, utána a Borárosig busszal, a Vásárcsarnokig meg villamossal. Úgyhogy a Tanabata Ünnepséggel még összekötöttünk egy kis barangolást a SakuraZaka világában. De előtte még picikét fotózkodtunk. Illetve egymást fotóztuk. /Imo-chanom, ha olvasod, - már pedig miért ne olvasnád? - és valamelyik kép nem tetszik, szólj leszedem. ^^/  Egy mosolygós Imo-chan. ^-^
 Az ilyen képek a legjobbak, mikor az alany nem figyel. ^^ Mint mondtam Imo, bármelyik képet leveszem, csak szóljatok! (És ez vonatkozik öcsikédre is. :))
Amm, aztán... Akkora tumultus volt a Sakurában. ~.~ Akkorát én még csak akkor láttam, mikor a hiragana és katakana gyakorlófüzeteimet vettük. De volt egy kislány, olyan cuki volt. A hangja meg, ahw, zene volt füleimnek! ^^ Imo-chanom pedig csak ámult és bámult, és olvadozott. Azt hiszem kissé nagyon nagy bőség zavara volt, nincs igazam, drágám? ^^ ŐŐ, aztán mi volt még. Imo-chanom egy Hetalia-s bögrét, egy ハンガリーちゃん (Hangarii-chan)-os kitűzőt és egy "Segíts Japánnak!" ("Help for Japan!", "日本のためにヘルプ！") feliratú kulcstartót vett. Amit mondjuk mindhárman vettünk az enyémen például az áll, hogy "Én segítettem." ("I helped!", " 私が助けた！") . Az, hogy Imo-chan öcsikéjének a péládányán mi van, homály fedi, voltam oly hülye, hogy nem kérdeztem meg tőle. T^T Amúgy Ő azt hiszem egy Naruto-s fejpántot vett. Kíváncsi vagyok, hogy áll rajta. *w* Képet kérek majd! :33 Na, és akkor én. Hát én meghaltam, joggal mondhatom ezt... ^^  Nem tudom mennyire látszik, de nem, nem csalás, nem ámítás, eredeti the GazettE DIM CD. Az utolsó volt az üzletben és az enyém!! *w* Rám várt - hogy édes anyukám szavaival éljek. De hogy én mit leműveltem egy héten keresztül, húúú~. Naponta ötször néztem, "Ugye van még? Ugye van még?" érzéssel a szívemben. Hát volt. Én olyan boldog voltam. És még mindig szárnyalok. *////* Ezek pedig a képeslapok amiket még választottam a DIM mellé. És azt a dobozt pedig nekem adták. ^^ Olyan kedvesek voltak. :3 Mondták, hogy válasszak, melyik dobozt szeretném. Első pillanatra azt sem tudtam mit mondjak, úgy meglepődtem. x33
 Ebből sem igazán tudom mennyi látszik, de megtaláljátok az elejét is, és a hátulját is külön-külön: itt (eleje) és itt (hátulja). Ami azt illeti ezt a mobiltartót sem fogom használni, nem hagyom, hogy a másik sorsára jusson. Túl szép ahhoz. ^^
 Azt még nem tudom, hogy a kanjikat hogy fogom ebben gyakorolni, de a"sorozat" teljes. Valahogy majd megoldom. ^^ (Huhú, emberek hol tartok már, pedig még csak a nap elején járok. Tyű~, mondtam én, hogy maratoni lesz.)
 Ím, az a híres-neves kulcstartó. A másik oldalán egy szív van fehérkeretbe foglalva. Szabad találgatni mit szimbolizál. x3
És itt befejeződött Sakurás utazásunk, még nézegettünk, nem is keveset, és - számomra legalábbis - el lett döntve, hogy HoldfényConra muszáj mennünk. Két nap a suli előtt, ahh, tökéletes volna. ^^
Utána átmentünk a Vásárcsarnokba, és wuuuh *w*, én megint meghaltam. Próbáltunk yukatát, és annyi mindent vettem/-tünk. És igen gyerekek kicsi a világ. x333 Ilyen nincs... De mégis van. ^w^ Tök jó volt, az egész nap. Igaz, egyszer majdnem elájultam, de Imo-chan segített rajtam. *-* Köszönöm, drága! :333 Ha te nem lettél volna... ^^ Imo-chan vett egy pár evőpálcikát, - akárcsak én - kanával leíratták a nevüket, meg azt hiszem legyezőt szeretett volna venni, de nem tetszettek neki. Öcsikéje kapott még egy fejpántot, egy bonsait meg még valami nem is tudom mit, de azon is valami japán bölcsesség van. A fejpánton egyébként "Biztos siker" van. Úgyhogy a fiatalúr tiszteletbeli ninjává lett avanzsálva. Igaz? x33 Na és akkor amiket én vettem: (megjegyzem, a legérdekesebb részt hagytam a végére ^^)
 A malackás legyező. Amin egyébként lampionok vannak, de távolrólkomolyan olyan, mintha malackák lennének rajta. Ha Imo-chan nem mondja, én fel sem figyelek rá. ^^
 Végezetül az evőpálcikák. Nincs sok hozzáfűznivalóm. Csak annyi, hogy csodálatos! :333
Utolsó képként egy yukatás jön, amin Imo-chan és én is rajta vagyunk. ^^  Na ebben nem voltunk semmik. (Imo-chan van rózsaszínben én feketében) Arattunk, de nagyon. Még a nem Japán Napra érkező turisták is megálltak és lefényképeztek minket, igaz Imo-chanom? Sztárok lettünk!!! Nagyjából fél órára, de azért jó volt. ^^ Életemben először viseltem yukatát, de nekem muszáj beszereznem egy ilyet! >w<
Hát, mint már mondtam, kicsi a világ. Wáááh!!!! \(*w*)/ Ekkora szerencsém is csak nekem lehet. :333 Találkoztam Kaorin pár barátnőjével. ^w^ Az egyikük azt mondta bejelöl FB-n, de lehet, hogy nem értette jól a vezetéknevemet. ^^"' Vagy csak még nem jutott el odáig. :333 Köszönöm, megtörtént. :333 A másik meg, wáááh. Ezt a véletlent. xD Annak a magániskolának az igazgatónőjének a lányával cseréltem mail-címet ahova menni akartam. És az igazgatóasszony is ott volt, és majdnem átcsábított a TPG-ből. De olyan sok pótolnivalóm lenne (gondolok itt az elsőéves latinra, a filozófiára, ami csak negyedikben lesz nekünk TPG-seknek). ˘-˘ És a tandíj is magas... ˘.˘ És nem vagyok 4,6 fölött. >_< És harmadikban heti 5 órában tanulják a japánt. >_< Deee, segááááz, érdeklődtünk a Momijinál, ráadásul augusztusban vizsgázok, októberben meg megint, utána bevetem magam a japán rejtelmeibe. x333
Mindent összevetve, ha ennél jobb nap lett volna a mai el kellett volna rontani, az a nagy igazság. Számomra az utolsó bekezdéseknél foglaltaknál nagyobb öröm - meg az a sok-sok szuvenír - nem is létezik. Illetve igen, de az még odébb van. ^^ Sajnos a legyezőtáncról, a kimono fashion show-ról és a harcművészeti bemutatóról már el kellett jönnünk mert nem csak Imo-chanék, de én is totál kivoltam/-tunk. De bementünk Vecsésen a Müllerbe és vettünk pocky-t, mert azt én hülye megint elfelejtettem, csak ez éppenséggel a Sakurából elfelé jövet jutott az eszembe. Úgyhogy majd legközelebb. Addig meg éljen az ét- és fehércsokis pocky! o(^-^)o
今日の別れ、時間、次のことを参照してください！ ラベル: the GazettE - Distress and Coma
|
Tanabata Matsuri in Hungary
こんにちは！
Mielőtt bárkit megtévesztene a cím, a blog a Japán Napokról fog szólni. Köszönöm! *meghajol* Mellesleg popcorn, Coca-cola (esetleg Nestea-s zöldtea) és egyéb harapnivaló bekészítése ajánlott a számítógép mellé, mert hosszú bejegyzés elébe néztek Kedves Olvasók! :33
Kezdeném azzal, hogy kicsi a világ emberek, nagyon kicsi. ^^ De erről majd egy pöppet később.
Na tehát. Reggel fél hatkor csörög a Cockroach, ideje volna felkelni. Egy fél órára visszadőltem, 6.07-kor pedig mint akit az ágyúból lőttek ki, letrappoltam az emeletről, hogy "úúúúristen, nekem még hajat is kell mosnom!" Amint leértem, csak hogy egy kicsit felpörgessem magam felbontottam az egyik energiaitalt, amiből kemény egy kortyot meg is ittam, aztán eszembe jutott, hogy éhgyomorra nem sűrűn volna jó... ^^"' Anya meg akkor jött le, mikor én már rég a kádban ücsörögtem. És hétig ki sem szálltam onnan. ^^
Ja, amúgy Imo-channal, az édesanyjával, meg az öcsikéjével mentünk. Fél nyolc. nyolc között érkeztek meg, aztán indultunk is fel Pestre - kocsival mentünk Pesterzsébetig, utána a Borárosig busszal, a Vásárcsarnokig meg villamossal. Úgyhogy a Tanabata Ünnepséggel még összekötöttünk egy kis barangolást a SakuraZaka világában. De előtte még picikét fotózkodtunk. Illetve egymást fotóztuk.
/Imo-chanom, ha olvasod, - már pedig miért ne olvasnád? - és valamelyik kép nem tetszik, szólj leszedem. ^^/
Egy mosolygós Imo-chan. ^-^
Az ilyen képek a legjobbak, mikor az alany nem figyel. ^^ Mint mondtam Imo, bármelyik képet leveszem, csak szóljatok! (És ez vonatkozik öcsikédre is. :))
Amm, aztán... Akkora tumultus volt a Sakurában. ~.~ Akkorát én még csak akkor láttam, mikor a hiragana és katakana gyakorlófüzeteimet vettük. De volt egy kislány, olyan cuki volt. A hangja meg, ahw, zene volt füleimnek! ^^ Imo-chanom pedig csak ámult és bámult, és olvadozott. Azt hiszem kissé nagyon nagy bőség zavara volt, nincs igazam, drágám? ^^
ŐŐ, aztán mi volt még. Imo-chanom egy Hetalia-s bögrét, egy ハンガリーちゃん (Hangarii-chan)-os kitűzőt és egy "Segíts Japánnak!" ("Help for Japan!", "日本のためにヘルプ！") feliratú kulcstartót vett. Amit mondjuk mindhárman vettünk az enyémen például az áll, hogy "Én segítettem." ("I helped!", " 私が助けた！") . Az, hogy Imo-chan öcsikéjének a péládányán mi van, homály fedi, voltam oly hülye, hogy nem kérdeztem meg tőle. T^T Amúgy Ő azt hiszem egy Naruto-s fejpántot vett. Kíváncsi vagyok, hogy áll rajta. *w* Képet kérek majd! :33
Na, és akkor én. Hát én meghaltam, joggal mondhatom ezt... ^^
Nem tudom mennyire látszik, de nem, nem csalás, nem ámítás, eredeti the GazettE DIM CD. Az utolsó volt az üzletben és az enyém!! *w* Rám várt - hogy édes anyukám szavaival éljek. De hogy én mit leműveltem egy héten keresztül, húúú~. Naponta ötször néztem, "Ugye van még? Ugye van még?" érzéssel a szívemben. Hát volt. Én olyan boldog voltam. És még mindig szárnyalok. *////* Ezek pedig a képeslapok amiket még választottam a DIM mellé. És azt a dobozt pedig nekem adták. ^^ Olyan kedvesek voltak. :3 Mondták, hogy válasszak, melyik dobozt szeretném. Első pillanatra azt sem tudtam mit mondjak, úgy meglepődtem. x33
Ebből sem igazán tudom mennyi látszik, de megtaláljátok az elejét is, és a hátulját is külön-külön: itt (eleje) és itt (hátulja). Ami azt illeti ezt a mobiltartót sem fogom használni, nem hagyom, hogy a másik sorsára jusson. Túl szép ahhoz. ^^
Azt még nem tudom, hogy a kanjikat hogy fogom ebben gyakorolni, de a"sorozat" teljes. Valahogy majd megoldom. ^^ (Huhú, emberek hol tartok már, pedig még csak a nap elején járok. Tyű~, mondtam én, hogy maratoni lesz.)
Ím, az a híres-neves kulcstartó. A másik oldalán egy szív van fehérkeretbe foglalva. Szabad találgatni mit szimbolizál. x3
És itt befejeződött Sakurás utazásunk, még nézegettünk, nem is keveset, és - számomra legalábbis - el lett döntve, hogy HoldfényConra muszáj mennünk. Két nap a suli előtt, ahh, tökéletes volna. ^^
Utána átmentünk a Vásárcsarnokba, és wuuuh *w*, én megint meghaltam. Próbáltunk yukatát, és annyi mindent vettem/-tünk. És igen gyerekek kicsi a világ. x333 Ilyen nincs... De mégis van. ^w^
Tök jó volt, az egész nap. Igaz, egyszer majdnem elájultam, de Imo-chan segített rajtam. *-* Köszönöm, drága! :333 Ha te nem lettél volna... ^^
Imo-chan vett egy pár evőpálcikát, - akárcsak én - kanával leíratták a nevüket, meg azt hiszem legyezőt szeretett volna venni, de nem tetszettek neki. Öcsikéje kapott még egy fejpántot, egy bonsait meg még valami nem is tudom mit, de azon is valami japán bölcsesség van. A fejpánton egyébként "Biztos siker" van. Úgyhogy a fiatalúr tiszteletbeli ninjává lett avanzsálva. Igaz? x33
Na és akkor amiket én vettem: (megjegyzem, a legérdekesebb részt hagytam a végére ^^)
A malackás legyező. Amin egyébként lampionok vannak, de távolrólkomolyan olyan, mintha malackák lennének rajta. Ha Imo-chan nem mondja, én fel sem figyelek rá. ^^
Végezetül az evőpálcikák. Nincs sok hozzáfűznivalóm. Csak annyi, hogy csodálatos! :333
Utolsó képként egy yukatás jön, amin Imo-chan és én is rajta vagyunk. ^^
Na ebben nem voltunk semmik. (Imo-chan van rózsaszínben én feketében) Arattunk, de nagyon. Még a nem Japán Napra érkező turisták is megálltak és lefényképeztek minket, igaz Imo-chanom? Sztárok lettünk!!! Nagyjából fél órára, de azért jó volt. ^^ Életemben először viseltem yukatát, de nekem muszáj beszereznem egy ilyet! >w<
Hát, mint már mondtam, kicsi a világ. Wáááh!!!! \(*w*)/ Ekkora szerencsém is csak nekem lehet. :333 Találkoztam Kaorin pár barátnőjével. ^w^ Az egyikük azt mondta bejelöl FB-n, de lehet, hogy nem értette jól a vezetéknevemet. ^^"' Vagy csak még nem jutott el odáig. :333 Köszönöm, megtörtént. :333 A másik meg, wáááh. Ezt a véletlent. xD Annak a magániskolának az igazgatónőjének a lányával cseréltem mail-címet ahova menni akartam. És az igazgatóasszony is ott volt, és majdnem átcsábított a TPG-ből. De olyan sok pótolnivalóm lenne (gondolok itt az elsőéves latinra, a filozófiára, ami csak negyedikben lesz nekünk TPG-seknek). ˘-˘ És a tandíj is magas... ˘.˘ És nem vagyok 4,6 fölött. >_< És harmadikban heti 5 órában tanulják a japánt. >_< Deee, segááááz, érdeklődtünk a Momijinál, ráadásul augusztusban vizsgázok, októberben meg megint, utána bevetem magam a japán rejtelmeibe. x333
Mindent összevetve, ha ennél jobb nap lett volna a mai el kellett volna rontani, az a nagy igazság. Számomra az utolsó bekezdéseknél foglaltaknál nagyobb öröm - meg az a sok-sok szuvenír - nem is létezik. Illetve igen, de az még odébb van. ^^ Sajnos a legyezőtáncról, a kimono fashion show-ról és a harcművészeti bemutatóról már el kellett jönnünk mert nem csak Imo-chanék, de én is totál kivoltam/-tunk. De bementünk Vecsésen a Müllerbe és vettünk pocky-t, mert azt én hülye megint elfelejtettem, csak ez éppenséggel a Sakurából elfelé jövet jutott az eszembe. Úgyhogy majd legközelebb. Addig meg éljen az ét- és fehércsokis pocky! o(^-^)o
今日の別れ、時間、次のことを参照してください！
ラベル: the GazettE - Distress and Coma
Anna
Name: Anna, Ange, Sora-sensei
Age: 18
Hungary
High School Student
February 11th, 1995
I
like Jrock, Anime and Manga,
Japan, Tokyo,
My mother, my friends, my best friend (my "younger sister"): Imo-chan , my class, and
Aoi. I like
SugarShop, sweet things, cute things, books, languages, studying and being with my mother and Imo-chan and with my friends.
Szeretem a
Jrock-ot, animéket és mangákat,
Japánt, Tokyo-t,
Anyukámat, a barátaimat, a legjobb barátnőmet (a "húgomat"): Imo-chant, és
Aoi-t.
Szeretem a
SugarShop-ot, édes és aranyos dolgokat, könyveket, nyelveket, tanulni, Anyukámmal és Imo-channal, és a barátaimmal lenni.
I
hate idiots, insincere people.
Utálom az idióta, tiszteletlen embereket.
I
can speak English, Japanese and French.
My
dream is to become a Japanese-English-Hungarian translator and interpreter and a journalist.
Az
álmom, hogy japán-angol-magyar fordító-tolmács, és újságíró legyek.
Extras ~ Wishes
the GazettE - DECADE DVD
Pass my exams ~ Átmenni a vizsgáimon
Attend the university of my dreams ~ Álmaim egyetemére járni
Move to Japan ~ Japánba költözni
Murakami Haruki: 1Q84 3rd book ~ Murakami Haruki: 1Q84 harmadik kötet
Laura Leiner: Saint Johanna High School ~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi {got volume 7, 1 to go}
|
