Tiszaparti ~~ Vihar
2010年5月25日火曜日 0 loves
*rohan és rohan, bloghiánya van, aztán becsúszik az asztal mellé, felugrik, igazít egyet magán* Na, itt vagyok. A vihar elvonult, holnapra nem kell tanulni, kompetenciamérés :3
Reggel gyorsan szétszórtam a csajoknak szánt ajándékokat, annyira, de annyira örülök, hogy Ők is örülnek. Sakume, Kago aaaannyira jól állt rajtatok Reita meg Uruha :33333 *és lehetőleg ne értsétek félre* Imo-chan is annyira boldog volt. Wáá, büszke vagyok magamra, hogy örömet szerezhettem. Aishiteru mindhármótokat!! (♥_♥)
Apropó, majd holnap én is elviszem magammal a két Aoi-s kitűzőt, hacsak nem felejtem el, de remélem nem fogom. (Ha igen holnapután fix, hogy viszem :33)
Ötödik óra után elhúztam a csíkot, Imo-chantól még csak alkalmam sem volt elköszönni. Kago-tól csak futólag tudtam elköszönni, Sakume-t meg nem láttam. >.<
Egy óra alatt simán átértünk Szolnokra, sőt még hamarabb is érkeztünk vagy húsz perccel.
Ülök, ülök. Türelmesen, aztán egyre türelmetlenebbül. Erre Anya táskájában mit látok: Mondo. Se szó, se beszéd kikapom és nem foglalkozva a középsulis társasággal nekilendültem olvasni. Helyes, két sort el is tudtam, aztán Anyuci leállít, hogy nemsokára mi jövünk. Mondom oké, de előtte még fújtattam egy kicsit.
Jól van, mi jövünk, megvizsgálnak, közben Anyuról kiderül a védőnő meg a doktornő számára, hogy gyógyszerész, tök jó, onnantól nem velem foglalkoztak. xD
Aztán - még jóval a gyógyszerész-ügy előtt - faggatni kezdtek engem, hogy mi akarok lenni. Mondom: "Hát én humán beállítottságú vagyok, meg a média felé szeretnék fordulni. Egyébként író meg szinkronszínész szeretnék lenni."
Drága doki már rögtön programokat kezdett nekem szervezni, hogy itt meg ott ilyen és olyan pályázat szokott lenni. Egy aranyos vigyorkára tudtam csak húzni arcomat a meglepődöttségtől, de rettentően jól esett. Aztán próbára tette az elszántságomat, hogy tényleg oda akarok-e menni. Elkezdte, hogy nem lenne-e nekem jobb a kollégium, mondjuk egyszerre anyuval, hogy igazándiból én bejárós akarnék lenni, a kolesz csak "B-terv". Mert, hogy az "5-7 kilós táska ésatöbbi ésatöbbi..." Urambocsá', már most több ált.suliban a táskám 7 kilónál... -.-"'
Na, de itthon mondta Anyu azt, hogy a legnagyobb álmomat nem mondtam el nekik: a Japán-tanszéket. Egy pillanatra elfintorodtam, aztán utánagondoltam a dolognak: nem kötelező nekem kiselőadást tartanom az egész eddigi életemről meg a terveimről. Majd az igazgatónőnek, az osztályfőnökömnek meg a leendő osztálytársaimnak mesélek erről, és most már Ti is tudjátok csajok.
Végeredményben jó napom volt - leszámítva a vihart. Rengeteg jó dolog történt velem a mai nap folyamán, és jó sok vicces dolog. Többek között beszóltam egy szúnyognak...
Egyébiránt tudjátok mi tetszik még a Tiszapartiban? Hogy a tanárok olyan közvetlenek a diákokkal. Ma is láttam pár tanárt aki csak úgy spontán leállt néhány diákkal beszélgetni és megdícsérte pl. a nadrágjukat, hogy milyen jó, vagy a cipőjüket. Komolyan, ez annyi löketet adott nekem. :))))
Kemény húsz perce Miseinen-t hallgatok, közben végigpörgetem magamban a mai napot újra meg újra.
Oyasumi, chuu~~ mindenkinek! És sok-sok szerencsét azoknak, akik holnap kompetenciát írnak. ^^
Már csak 25 nap~~~, alig várom!!!
