こんにちはみんなさん!

I would never thought this could be happen. My 100th entry! やった! For me it's still odd that I wrote 100 entry so far. It's so unbelievable...

Szóval... Századik bejegyzés. Nem hittem volna, hogy kitartok eddig. De innentől csak még jobban belehúzok, hogy ne két év alatt legyen meg a kétszázadik bejegyzés. ^^'

A szünet végén nem blogoltam. Nos, a Nővéremnél töltött idő... Nem részletezném, csak tőmondatokban mondanék pár szót. Volt egy-két (sőt, talán sok is) dolog, ami adott egy-két pofont. Persze talán valahol érthető, hogy az egész szituáció új és furcsa volt nekem, mert 9 évig egy árva szót nem hallottam felőle. Most pedig, csak úgy hopp, visszakerül az életembe...

Szombaton hazahozott, miután megünnepeltük a születésnapját. Hiányzott a szobácskám, és a ház is. Nagyon-nagyon. Hiányoztak a zászlóim, a magazinok, egyszóval minden. Mikor hazaértem és teleettem magam Anyu finom tésztasalijával, az első dolgom az volt, hogy végigölelgettem minden előbb említett dolgot a szobámban. A második pedig, hogy kikúráljam a fülemet egy "kis" the GazettE maratonnal. Uhm, kis maraton... Az egész ház döbörgött a srácok zenéjétől... Viszont annyira isteni érzés volt a füleimnek újra jrock-ot hallani. ^^ Három napig csak LMFAO szólt nővéreméknél. Jaj, mondom, bedilizek, mire hazaérek. Szerencsére nem történt meg. Még mindig normális vagyok. ^^

Hétfőn ahhoz képest, mint amire vártam jobb napom volt. Katie-nek még elbőgtem magam a negyedórás szünetben, és talán a negyedik óráig olyan voltam, mint egy zombi, de utána helyrejöttem. Istenem, Katie, mit fogok én csinálni nélküled, mikor negyedikes leszek?! T_T

Megkaptam fizikából idén az első négyesemet! Juj, annyira örültem neki. Ülve táncikáltam a padban. Szegény padtársamat biztos idegesíthette... ^^' Bocsánat, ezúton is.

Kedden... Úristen. Nem emlékszem arra, mi volt kedden. Ehehehe... ごめんね。^^"

Szerdán megírtam egy potyaötös biológia dogát. Ahogy a tanárnő fogalmazott, olyan piszlicsáré anyagrészből, amiből akkor írtunk (alapszövetek, Liebig-féle minimumelv, Vízkultúrás kísérletek, valamint a fás szárú növények csoportosítása és a lágyszárúaké) nem értem, hogy szerezhetett valaki kettest. Ehhez fenék kell, ez nem olyan, mint a matematika (ami a leggyengébb pontom, nem részletezem, hogy miért...) ahol képletek és egyenletek várnak a lelkes (vagy éppen kevésbé lelkes) nebulók megoldásaira. (Akkor most gondoljátok azt, drága olvasóim, hogy én még csak nem is beszélek úgy, mint a korosztályom. Hogy miért nem teszem? Megsúgok egy titkot: művelődök, olvasok és igyekszem bővíteni a szókincsemet.)

Szintén szerdán, lefeleltem ötösre irodalomból, úgy, hogy át sem néztem a füzetembe leírtakat, megéltem abból, amit megjegyeztem előző órán, valamint amit Bessenyei György Magyarság című röpiratának részletei elém tártak.

Nem tagadom, ideges voltam. Mint mindig. A lámpaláz makacs egy tünet, az már biztos. Sikerült vakvágányra is tévednem, amiről gyorsan vissza is tértem a felelet megszokott medrébe. ^^ Utána nyelvtanon ismét beszereztem egy ötöst, ahol ismételten egy újabb sokk ért. A húsz ötös mellett volt talán 6 hármas. Nagyot néztem, hogy azt drága osztálytársaim hogyan tudták összehozni. Az odáig oké, hogy én a maximalista énemmel elvárom magamtól az ötöst, ugyanezt várja el a tanárnő is, tekintve, hogy tudja: írónak készültem. Ma ez már csak másodlagos álom, az elsőre fókuszálok jelenleg.

A franciaórán pedig... Nem részletezem. フランスが嫌いです。Azt hiszem, amikor felvesznek japán szakra a franciát "...mint macska a forró kását" módra el fogom kerülni. De egyetem végéig összeszenvedek egy középfokú nyelvvizsgát belőle, ha már megígértem...

Csütörtökön semmi érdemleges nem történt a suliban. Megérkeztek nagyszüleim, vasárnapig maradnak.

Pénteken volt kemény négy órám hivatalosan, nem hivatalosan pedig hat. Az első elmaradt, de hétfőn hetedik órában lesz bepótolva. Az utolsó két óráról, ami egyébként informatika érettségi-előkészítő, nincsenek jó tapasztalataim. Randa egy társaság, csupa C osztályos mind, akik azt hiszik ők a nagymenők. Az ilyentől felfordul a gyomrom rendesen.

Az előkészítővel viszont, leszámítva azt, hogy milyen szemét a társaság nagy része, elfoglaltam magam, és nem egy órát vártam a buszomra, hanem csak tíz percet. ^^

Most zárom soraimat, még jövök, egy beszámolóval az Imo-channal töltött délutánról. ^^